Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
112 A főváros könyvtárának története 1945-1998 rosoknak, „szenvedélyesen tárgyilagos" magatartást ajánlva (a régi értelmű „pártosság" helyett), a könyvtári munkában nyílt demokráciát, az eszmék és a könyvek nyílt küzdelmét.26 „Kezeljük felnőttként a felnőtteket" - szólított fel hozzászólásának címében Keresztesi Mihály, a XIV. kér. könyvtár vezetője, egyetértve a Győri által követelt könyvtári demokratizmussal.27 A vitához kapcsolódva a lap felelős szerkesztője, Zolnay Vilmos ugyancsak azt hangoztatta, hogy „a 18 éves választó és választható állampolgár jogosult megválasztani, hogy mit akar olvasni és mit nem." Az idézett állásfoglalások rendkívüli könyvtárpolitikai jelentőségét mutatja, hogy Dobos Piroska még évekkel később is visszatért a cikkekre: „Az ellenforradalom leverése megakadályozta, hogy október után újabb ilyen szemléletű cikkek jelenjenek meg A Könyvtárosban, e nézetek cáfolására azonban még nem került sor" - írta 1960-ban.28 Változások az állományépítésében és az olvasószolgálatban A kerületi könyvtárak állomány építési politikájában és gyakorlatában az 1953 előttiekhez képest lényeges elmozdulások történtek. „A könyvek beszerzése jobban igazodik az olvasók igényéhez" - olvasható a könyvtár 1955-ös hivatalos jelentésében, s ez a bejelentés egyúttal a korábbi gyakorlat kritikája is volt. A fiókkönyvtári hálózat irányítói most már hiányolták „a korlátolt, szektás szemlélet által kiselejtezett írók műveit" és - ami közvetlen hatásában még súlyosabb terhet jelentett - most kellett először szembenézni a fiókkönyvtárak polcait elárasztó, olvasatlan és elavult, s most már nagyrészt a hivatalos ideológia által is avultnak és kivonandónak nyilvánított brosúrák és könyvek nyomasztó tömegével. A Módszertani Osztály útmutatót adott ki a duplumok felméréséhez, s ez már azokat a műveket is elavultnak nyilvánította, melyek „nem tarthatnak számot olvasói érdeklődésre." 1953 és 1955 között 30 ezer ilyen kötetet vettek számba, „nagyrészt a hibás kiadói és szerzeményezési politika bűneként."29 Az olvasószolgálat területén az olvasótábor gyarapítása helyett a könyvtár most az olvasók megtartására koncentrált. Indult ugyan 1955 őszén egy olvasótoborzási akció, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) és a Népművelési Minisztérium által meghirdetett József Attila olvasómozgalom. Ez az 1949/1950 évi nagybudapesti olvasómozgalomtól (1. Könyvtár - kultúrforradalom - diktatúra. - Az olvasómozgalom című fejezetet) céljában is, módszereiben is különbözött: a széles közönségnek szóló ankétok helyett az egyéni olvasásra épült, a fiatalok versenyszerűen vehettek részt benne, olvasmányaik és az azokról való beszámoló révén arany, ezüst és bronz jelvényt szerezhettek. A mozgalom irodalomjegyzéke a korábbi néhány kötelező cím helyett bővebb választékot, a kötelezők mellett szabadon választható műveket is tartalmazott. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kezdettől aktívan bekapcsolódott: annotált bibliográfiát jelentetett meg,30 a kerületi könyvtárakban előadásokat, irodalmi ankétokat 26 Győri György: Könyvtári életünk demokratizmusáért. In: A Könyvtáros, 1956. 8. sz. 561-566. p. - Győri György korábban a budafoki kerületi könyvtár vezetője volt, 1956-ban üzemszociológiák megírására kapott írószövetségi megbízást. 27 A Könyvtáros, 1956. 9. sz. 654-657. p. 28 Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1960,132. p. 29 Módszertani útmutató a duplumanyag felméréséhez. FSZEK Módszertani Osztálya, 1955. 30 Polgár Erzsébet - Flórián László: A József Attila olvasómozgalom bronz és ezüst fokozatára kijelölt könyvek ismertetője. Bp.1956. 40. p.
