Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

Érzelmes nóta,

Rossz divány.

És késő hazatérés És butaság És kacagásig érés.

Gálás vasárnapi nép,

Én ott vagyok és látom Néha-néha,

E kerek dus világon Nem láttam soha mását,

Az életnek ilyen magyaros, Zsidós, svábos és tótos Kigúnyolását.

És most jön a java:

Ezekért élünk,

Ezekért a boldog cudarokért Szakad a vérünk.

S bánatuk nem ér egy zsömlyét S a kedvük ára Egy garast

S mégis az ő kedvük maraszt A hidegben, a hőben,

Az élet-vendéglőben.

És mégis értük ássuk Vagy itt vagy másutt Gödreit az emberi útnak S nekik van igazuk,

Mert sem Pesten, sem Budán, Mert ők Sohase futnak.

Ők orrolnak s nevetnek Kicsi bánattal, kedvvel,

Egy-két furcsa gyerekkel. Furcsa gyerekek jöttén Az ember tán elbámul S mégis talán csak ezek Jöttének ki

Ama mélyebb világbul.

Mert hát törvénytelenség,

Ha más másként él, mint én, Akárki is, ez élet

84