Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

Előszó

A XX. század elején azonban új nemzedék hallatta hangját. Sok tehetséges fiatal író és költő indult el világnézetet és kifejezési formát keresve.

"Hazajöttünk s itt minden csüggedett,

Minden kezdést félbátrak abbahagytak S körülzártak mindent hős pocsolyák,

Kicsi tócsák tengerekké dagadtak.

E láp-világ volt hát csataterünk,

Itt kellett hát, hogy egymásra találjunk,

Új inzurgensek, pártot ütni készek,

Félig fölkészült jó és szánt vitézek.

Mennyit igért az egyszer Budapest S lendülni-kész itt-amottabb kis medrek:"

/Mikor Párizsból hazajöttünk/

Az irodalmi élet haladó egyéniségei a "kulturális elmaradottság" ellen indítottak harcot a Huszadik Század című folyóiratban, a Thália színpadán, az Osvát Ernő szerkesztette Figyelő cfmÜ lapban, az egyetem Négyesy-féle szemináriumán.

Ekkor jelent meg Ady Új versek címíf kötete, amely forradalmat hirdetett, és követelte a régi magyar élet alapjainak teljes lerombolását, driási i- rodalmi vitákat keltett a verseskötet, amely líj hangot jelentett a magyar költészetben.

Az értetlenség, az otthontalanság érzése Űzte el líjra Budapestről, az "Átok-városból" 1906. júniusában Párizsba, az "álmok városába", de egy év sem telt el, honvágy gyötörte, és 1907. junius 26-án ismét Budapestre érkezett. "Tele gyűlölettel, sőt utálattal. Pedig az emberek kedveskednek. Ovációkkal vártak..." írta Lédának.

Ekkor még sötétebbnek, még súlyosabbnak látta a magyar főváros politikai, társadalmi és kulturális életét;

"Itt mintha a víg halál lengene,

Színház, kávéház, cigány, bor, zene.

Csók ájulás, láz és mai siker,

Mit bánjuk ma, a holnap mit mível.

Itt mintha a víg halál lengene"

/Budapest éjszakája szól 1909/

Folytatta munkáját a Budapesti Naplónál. Amikor 1907 végén a lap szerkesztését Pályi Ede vette át, Ady helyzete bizonytalanná vált. "Gyűlöljük egymást hárman a lap, Pályi meg én" írta Vészi Margitnak. 1907 végén meglazult a kapcsolata a Budapesti Naplóval, de még egy évig dolgozott nekik. Bizonytalan helyzetében több lapnál megfordult írásaival, még a Kiss József szerkesztette Héttel és a Rákosi Jenő által szerkesztett Budapesti Hírlappal is próbálkozott. Ekkor indult a Nyugat című folyóirat, amely első számában közölte nagy esszéjének, a Magyar Pimodánnak első részét. Kapcsolatban állt a Jászi Oszkár szerkesztette Huszadik Századdal, Kunfi Zsigmond Szocializmus című lapjával.