Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"
33 HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM Holnap elküldöm vagy holnap belehalok. Együgyű, éhes, kis pesti leány, De első és legszebb, midőn kigyül Lelkemnek asszony-olajos mécsese És egyszerre őzöm és hivom: Coki, gyere, te, szent, te imádságos, Senki és semmi, Budapest leánya, Te, árvetette és parton-maradt Különös lénye az Ördögnek, Ki miatt néha-néha Ajból Már zsoltárosan megint Istent hiszek. Csak a tied még az a napom is, Amit hetyke kis tested megtagad, S elbásulok én szörnyif sorsomon: Hát annyi asszony-lutri után Ez lett az én főnyereményem? Kell és nem kell, de poklosan tudom, Hogy van s gyönyörködik kínomban, Mint szivárvány a jégverés után. Hasonlítom a többiekhez És szánva-szánom vén-magamat, Ki sorsát érte, de ilyen sorsot. Minden nőt benne szeretgetek S egy kicsi-kicsi női érdem Sincs talán benne avagy benne van Minden nő az életben és világban: Együgyű, éhes, kis, pesti leány. Holnap elküldöm vagy belehalok. Ny 1913. január 16. 95-96. 1. A magunk szerelme. 1913. ÖV I. Bp. 1975. 546. I. 44
