Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"

És soha még nőnek élő, meleg szóval olyan szépeket nem mondtak, mint én akkor, és soha férfiember nem óhajtotta magát akként kedveltetni. És amikor soha meg nem irhatóan szép verseimet, életemet s vágyaimat elmondtam neki, ő megint ivott és ásított, de már távozásra is készült.- Az anyám ilyenkor már föl ébred, s meg azután nekem vőlegényem van, egy komikus, most ugyan beteg, de máskor tíz pengőt keres esténként.

És álmossága és semmibevevése úgy hullott rám, mint manna, avagy ü- dítő harmat, avagy mint a Halál kiérdemelt elő-verejtéke. Elhozattam neki Budapestnek a reggel kapható legjobb fiáké rét, s szépeket hadarva, mellette titokban imádkoztam; ó, csak megalázna.

Nem tudta a nevemet, álmos volt, eszébe se jutott megkérdezni valakitől s önmagamért pedig, rajongásomért, mely untatta, megcsókolhattam ötször a haját. Ő nyilván azt hitte, hogy ezzel tartozik a lakomáért, a kocsiért, s e- lég szépen elviselte, habár gyönyörű szavaimért őrültnek tarthatott, s már leplezni se tudta, hogy álmos.

És én imádkoztam, és az imádságnak foganatja volt: leugrott a kocsiból, megcsókolta, se undorral, se undor nélkül a homlokomat, hazament.

Gyönyörűséges kínomban úgy kacagtam, hogy a kocsisom szinte megijedt, s beszéltem magamhoz: "Lásd, ez vagy, ennyi vagy, ennyit érsz." "Semmi se vagy a neved nélkül, s ha a nevedet nem ismerik, dög vagy, dögölj meg kutya." De visszamentem a kis vendéglőbe, s eldult trónom előtt eskettem meg a főpincért, hogy holnap se és sohase nevez meg ennek a némbernek. Nehogy eljöjjön bűnbánóan a nevemért s a nevemhez,s nehogy valahogyan is elfelejtsem, hogy egy éjszakai, csókra való táncos lyány mindazt álmosan és hallgatással megmondta, amit az élettel s az emberekkel gonosz cimboráskodásban egymásnak összevissza hazudtunk, avagy beszédesen elrejtegettünk.

V 1911. julius 9.

ÖN Bp. 1961. 1163-1166. 1.

31

TŰNNEK A LYÁNYOK

Be szép a város s kínálkozók, Kiket már nem kivánok: Legendás Múlt, Jelen és Jövő S a lyányok.

Be szép minden, ami idegen S már csak szememmel látok. Pénz, alkalom, siker és derű S a lyányok.

42