Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"
21 A MAGYAR PIMODÁN VIII. Én vártam, hogy valaki segítségemre fog sietni, végre sem maga az ügy, sem a halál nem egy emberé, de hiába vártam, úgy buktam el, hogy egy-két passzív szamaritánusón kívül még észre se vette senki. Ellenben arról gerezde- een rakottan szólott a beszéd, hogy Tas Péter korcsmázik, Tas Péter hisztériás, ami igaz. Hogy Tas Péter gonosz, harapó szájára veszi az ő társait, s rosszat mond mindenkikről. Honnan jusson eszébe Budapesten valakinek, hogy vannak nemes, érzéseikben tiilontúl becsületes emberek is, szokatlanok Budapesten? Nem a heraldika által nemesek, de ezer hibájuk, fájdalmuk, pompájuk és emberségük által. IX. Bezzeg faltörő kosnak akkoriban, elején az én történetemnek, jó voltam, sőt nagyon jó voltam. E csak kulturálatlanságában egységes, magyarul betyár, zsidóul frech, még nemes fölbuzdulásaiban is hazug Budapesten. Vad-bus, egyelőre ártalmatlan, a magyarság és a jó véletlenséglí vallás passe-partout-jával fölszerelt, kemény fej. Neki is mentem minden falnak, a szittyának és betíinél- külinek elsősorban, mert ehhez első jussom volt, de a héber betűsnek is, ha muszáj volt. Egy-két rést törtem, úgy emlékszem, egy-két babonát szétrug- tam, egy-két embert meghódítottam, talán. A csoda csak két napig csoda, az emberek fölocsudtak, s a halottakat eltakarították velem együtt. • • * • Ny 1908. január 1. - február 16. Ady Endre ÖPM IX. Bp. 1973. 171-173. 1. 33
