Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Kiké legyen Budapest?"

"Nem, kislyányom, nem lesz így mindig, De te ne búsulj, de dalolj,

»Már készül a te boldogságod Tán valahol."

"Kislyányom, szörnyfí ez az Élet,

Csupa örökség s csupa vád.

A te jövődért izzad, harcol Édesapád."

Népszava 1911. december 24. A menekülő élet 1912.

ÖV I. Bp. 1975. 445. 1.

174

ROHANUNK A FORRADALOMBA

Utólszor raktak katonákat,

Pandúrt s vérebeket nyakunkba:

Végig-kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka.

Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek, Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadságos, rossz magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek.

Bécs, babona, gróf-g#g, irigység, Keletiség, zsandár, alázat,

Egy Isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat.

Ma még tán egymást összetévesztjük, Holnap egy leszünk, észre se vesszük. Ölés és tisztítás vágya gyúlt itt, Tegyünk a tflzre ébresztgessük.

Hallgassátok az esték zümjét S friss sóhaját a reggeleknek; Budapestnek futós utcáin S falvak csöndjén, dühök remgenek. Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,

212