Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Kiké legyen Budapest?"

N.

164

HÉTRŐL-HÉTRE

Márciusról tetttlnk említést az előbb. Márciusról, melynek szellős, napsugaras, életet kedveltető levegője felfrissít bennünket, s belovagol egy kis heves lelkesedésbe, sőt némi ünneplő vágyba is.

Négy-öt éve lehet. Valamivel fiatalabbak voltunk, mint most. Úgy húsz évvel fiatalabbak. Mikor az ember öregszik, mértani haladvány szerint nő vál- lain az élet súlya.

A múzeum előtt, a Kerepesi úttól a Kálvin-téri templomig ezernyi meg ezernyi néptömeg hullámzott. A múzeum lépcsőzetén díszmagyar ruhás képviselők, egyetemi ifjak. Elszavalták persze a Talpra magyar-t is. Egy szerepelni vágyó, fiatal függetlenségi honatya gyújtó beszédet mondott, stb. stb. De ezt mind csak a lapokból olvasta e sorok írója, pedig a főkapunál állott.

De mögötte néhány száz harsány torok a MUNKÁS MARSEILLAISET énekelte egész ünnep alatt. Mikor pedig kifáradtak, olyan jeligéket kiabáltak, amikért akkor Budapesten lefényképezték és elutaztatták ingyen az embereket.

Nagyon fel volt pedig háborodva akkor a soroknak ünnepi hangulatában megzavart írója. Sokadmagával hangosan fakadt ki az Unneprontók ellen. Volt egy kis összetűzés is. Kapott is egy-két oldalbaütést az összebomlott tömegben Még elégtételt sem kérhetett, mert már akkor volt Budapesten egy felvonulásra is tízezer szocialista.

Akkor volt. Ma már nem háborogna, csak elmélkednék. Merénylethírekről, törő-zúzó tüntetésekről és sok-sok a munkás marseillaisenél veszedelmesebb dolgokról hall, olvas és ír naponként...

• • • •

Sz 1901 március 10.

ÖPM I. Bp. 1955. 462-464. 1.

203