Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"…több kulturát ennek az országnak…"

S ha nem regény, hát nem regény, de brilliáns lelki-Röntgene a fiatalság nevezetű betegség egyik legékesebb stádiumának. A művész-psziché diagnózisa s egy kicsit édes szívfájdalmú emléke tíz év előtti budapesti sorsunknak, ellágyulása- inknak s az éjszakáknak, melyekben akkori ifjúságunkat meghurcoltuk. Szerel - metes, mindenkitől nemesen kiilömböző, erős poéta írása s ez magában biztosítja sokáig az életét azokban, akik á tegnapi ifjúságukat akarják megtalálni. "Bár még borúsnak látszik a szem, De könnyét rég elsírta már" ? - nem. Oh, lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet".

Ny 1913. szeptember 1. 393. 1. Ady Endre

162

KAHL KRAUS BUDAPESTEN

Úgy látom, hogy Karl Kraus és Thomas Mann ugyanazon estén, december 6-án akarnak és fognak fölolvasást tartani Budapesten. Nagy megbecsülése ez a mi fővárosunknak, de ha egészségem engedné, én Karl Klaust mennék meghallgatni. Amiket Ignotus a minap a "Világ"-ban írt róla, azért volt még fokozottabb előkelőséglí Ignotus-írás, mert így írna egy másik Kari Krausról Karl Kraus. TÚlszerények vagy túlkeserűek vagyunk, ha azt hisszük, hogy ez a harcos, gazdag életíí író nem miérettünk is viaskodik már. Bátorsága, nagyszerű stilus-míívészete, akár neveket is tudnák fölsorolni, erősen hatott, tanított és biztatott nálunk. Úgy sejtem, hogy itt Budapesten különösen elemében és kedvében lesz Karl Kraus, aki mint fölolvasó is nagyon egyéni, izgató és érdekes. Bárcsak sokat tudna éppen rólunk mondani, ami valószínű, mert olyan érdeklődésű ember, mint ő, rólunk sok mindent tudhat. Ha a múltkor "elzülött"- nek nevezett császári Bécset az ő záp kultúrájával lehet ostorozni, ami saját gigászi parvenüségünk is méltó Karl-Krausi dűlőkre. Aki pedig talán mégis Thomas Mannt fogja választani egyazon este két fölolvasója közül, annak is igaza lehet.

Ny 1913. december 1. 803. 1. Ady Endre

199