Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"…több kulturát ennek az országnak…"
Hejh, Katona József, nem volna ám ma sem jobb sorod. Ma beszéltem valakivel, és keseregtem a Somló Sándor ur dolgain. Hátha jön egy vagy két év múlva egy sereg magyar drámaíró talentum? Mit csinálunk? Somló Sándor a magyar ciklussal, tíz évre ölte meg a publikum hitét a magyar szerzőben. Akinek mondtam, ezt válaszolta;- Dehogy. Egészen másként áll a dolog. Örüljünk a Somló liberalizmusának. Csak minél több szerzőt: Hátha a sok között becsempészheti magát egy iga zi. Mert nálunk színpadra jutott már jó darab is, de sohasem azért, mert jó volt. Ez már; véletlenség. Szerencsés véletlenség. Lehet, hogy így van. S lehet, hogy a publikum hite nem is ilyen meggyilkolható . Lám, Szemere Györgynek sikere volt. Az erősek és gyöngéknek. Röviden lehet erről a darabról szólni. Minden nagy embernek volt egy előkészítője, keresztelő Jánosa, s minden jeles emberi műnek volt égy tökéletlenebb elődje. Ohnet Vasgyáros-a előtt okvetlenül volt egy darab, melyben, csirái voltak a Vasgyárosnak. Ez a darab - úgy sejtjük - egészen efféle lehetett, mint a Szemere Györgyé. És hol tart már a világ Ohnet óta! Másutt... Ellenben egy érdekes Moliére-előadás előtt ma két kis új darabot mutatott be a Nemzeti Színház. Az egyik a dr. Hűvös Kornélné, a másik Erdélyi Zoitánné. Komoly az első, és víg lenne a második. A gyermek és Az oroszlánbőr. A Hűvös darabjánál még csak vigasztalódik az ember. Ott akart valaki komolyan valamit. De az Erdélyi-darab!... A lelki szftkölködésnek csak az adta több jelét, aki ezt a darabot előadásra elfogadta. Nem gőgösködünk. Egy ötletből, egy tréfából lehet olyan dolgot nőtetni, melyet befogadhat nemcsak a Nemzeti, de a Comédie is. Hanem... Egyébként miért agyarkodunk? Bölcs törvényeket ural a világ. E törvények szerint minden eredmény helyes. Annyi, amennyi kiérdemlődik. Ha a mai magyar élet intellektuális és kulturális eredményei silányak, tessék elhinni, hogy nincs annak más oka, mint hogy nem érdemiünk más eredményeket. MK 1905. április 16. Diósadi ÖPM VI. Bp. 1966. 130-131. 1. 139 PÉNTEK ESTI LEVÉL Valamit éreztem, és ki is mondtam már a budapesti tárlatról. írtam emberekről, magyarokról főképpen. A hosszabb írást még mindig halasztóm. Talán várok még egy pénteket. Úgy sem merném hinni, hogy az én írásom hozná majd divatba a táriatjárást. Még messze vagyunk attól, hogy a szép és nagy képek csinálják önmaguknak a közönséget. Attól is elég messze, hogy a jó és jóságos kritika. 175
