Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest - Monte-Carlo"

.133

JEGYZETEK A NAPRÓL

il.

BLANC, MARQUET ÉS BUDAPEST

Blanc úr tudvalevőleg Monte-Carlo császárja, s Albert fejedelemnél is urabb ura Monacónak. Marquet úr Ostendének és vidékének volt a Blanc-ja.

Mind a két úr a szerencsejátékon szerzett milliókból milliókat áldozott orszá- gocskája diszitésére. Azután művészetekre, humánus célokra, satöbbi, satöbbi. Történt, hogy Marquet lír Párizsban is játékbarlangokat állított föl. Ezeket a helyeket a francia kormány beszüntette, s Marquet urat megbélyegezte. Azután a belga kormány is kellemetlenkedett Marquet-nek, mire Marquet elhatározta, hogy visszavonul. Ezt ma már fél Belgium sajnálja, mert Marquet úr zseiniá- lis és gavallér ember. Sok mindenre gondolt Marquet úr, Korfu szigetére, Abbáziára, a Margitszigetre. Sehol se akarták, hogy megalapítsa Monte-Carlo riválisát. Budapest ugyanis a világ legjátékosabb városa, de szemérmes. Nem akarja, hogy a játékból egy pár millió évenként Budapest szépítésére, művészetekre s jótékonyságra kerüljön ki. Lehet, hogy az idegenforgalomtól is félti magát ez a szép magyar metropolisz. Isten ments, hogy mi gáncsoljuk, ha Budapest nem akar világhírű játékfészek lenni. De akkor azután ne lenne titkosan rosszabb Monte-Carlónál. Mert Marquet úr legalább szabályozná, ami most pokoli, összevissza és végzetes. Azonban mindezt csak egy újdonság kedvéért írtuk ide. Marquet úr összevásárolta a monacói részvények közül mindazt, ami összevásárolható. Harcot üzent Monte-Carlo császárjának, Blanc úrnak. Tehát a Monte-Carlóba stírűen zarándokló magyarok esetleg már a jövő évben nem Blanc drnál, hanem Marquet úrnál hullatják el aranyaikat Monte-Carlóban, miként azt Ostende-ben tették.

BN 1908. március 25. Od.

ÖPM IX. Bp. 1973. 193-194. 1.

166