Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Dal a hazugság - házról"

Bánatok, k/nok, mint vad, keselydk, Falánkoznak a milliók szívébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhalma épül. Megfojtódik Európa közepén Egy szép népség, már álomban is pőre, De élnek a kufárok s vett urak,

Forverc, előre.

És nézd, világ, e rongy komédiát,

Hol csüggedt nézők a legnemesebbek,

Hol eladnak sok munkás-milliót Cudar, eladó, ári keveseknek,

Ahol az Élet ellen összefog Cézári gőgös s magyar úri dőre,

Ahol régi dal már a becsület,

Forverc, előre.

De egyszer majd meging a Palota, Fölindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottaknak hitt lelkek ébredésit.

A Hazugság-ház kap áj lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre,

S addig, urak, tűzre az olajat,

Forverc, előre.

Népszava, 1912.

A magunk szerelme. 1913.

ÖV I. Bp. 1975. 558. 1.

115

AZ ÖREG HÁZ

Öreg, dús ház, átkos, rémes, Kisértetes, bús-regényes,

S csodálatos: laknak benne S hogyha az ablaka lángol, Millióknak döglik kedve.

145