Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Divatos hazugságok"
102 SZÍNÉSZNŐK AZ UTCASARKON Magyarországnak is virágos a kedve? A szép Budapesté nagyon virágos. A Tulipán-kert után ime megszületett az ilj virágidea. A Népszínház fölcsapott virágkereskedésnek. Vidor Pálné és a Népszínház művésznői Budapest komoly tanácsa elé járultak. Engedje meg nekik, hogy vasárnaponként virágot áruljanak az utcákon. Természetesen jótékonyság céljaira. Egy hónapra már megkapták az engedélyt. Ünnepek napjain életveszélyes lesz a tolongás a Népszínház előtt, a Kossuth Lajos utcán, a Dunaparton. Bájos művésznők árulgatják a virágot. És még iszonyiíbb lesz az ő népszerűségük. Esténként majd bizonyára visszaszórják rájuk az eladott virágot. A nénivel, ki éjszakánként kialkudott nyolc krajcárért hozza el nekem napi szekfümet az Opera vendéglőbe, beszélgettünk ma szomorúan erről. Siránkozott a néni:- Hát már ebből is kitúrnak engem. A színpadról már elűztek.- A színpadról? Büszkén és bánatosan mosolygott könnyei közt a néni:- Bizony, a színpadról. Én is voltam ám primadonna. Igaz, hogy csak kis városokban. De az voltam.- No, látja. Akkor a virágárulást meg is kell ám tanulni egy gondos színpadi nőnek.- Igen, tudom, csak vigasztalni akar a nagyságos ur. Vége az üzletnek. Ők a fiatalabbak. Aztán nekik is lesz igazolványuk. Tetszik látni: komolyan veszik őket a hivatalos urak. De mit csinálunk mi? Ők szépek: tehát ők színésznők lehetnek. Miért akarnak hát virágot is árulni?- Hja, néni, dj idők ezek. tíj divatok járják. És nincs csak kétféle segítség. Az egyik, hogy maguk is szépek legyenek, néni. Ez igaz, hogy kissé hehéz dolog egyiknek-másiknak már. De a másik mód könnyebb. Csináljanak egy színházat. A nyakam teszem rá, hogy lesznek maguk olyan jó színésznők, mint a- zok. Búsan mosolygott a néni. Azt hitte szegény, hogy tréfálok. BN 1906. március 30. Odi. ÖPM Vn. Bp. 1968. 178-179. 1. 131
