Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

mondta, hogy ö tíz év óta nem volt misén. De bezzeg jár szocialista gydlések- re, megtudtam. És írt egy szamár füzetet az új nevelésről. Na, nem fogja az ő Aj nevelését az én gyermekemen kipróbálni, a rongyos. Kidobom, elsejéig várok, s kidobom.

Ez éjszaka azt álmodta Náci, hogy Keresztelő Jánost elfogatta Heródes, Borzasztó álom volt, mert Heródes arca az apa arca volt. Keresztelő Jánosról csak azt látta először, hogy szemüveges. Sikoltott álmában Náci: Szabó úr. Ferenc páter egy korbáccsal állott Szábó Ar mellett, s valahányszor Heródes intett, rácsapott Szabó urra. Két napig hideglelősen járt-kelt Náci, és sokat imádkozott az imákból, melyekre Ferenc páter tanította. Szerette volna az álmát elmondani Szabó Árnak, de már a szemébe se mert nézni. Tudta, hogy Szabó urat, ezt a jóságosán jó Szabó urat ki fogják dobni, s majd megszakadt a szo- morA titoktól a Náci kicsi szíve.

Pár nap múlva rémséges és durva dolgok történtek. Vacsoráztak, s ott volt Ferenc páter is. Apa későbben érkezett, piros volt az arca, s úgy lépett mintha valakinek a nyakán taposna. Egy levél volt a kezében. A levelet Lieu elé tartotta, aki nagy és büszke kisasszony, majdnem tizenöt éves, és nénje Nácinak.- Te írtad ezt kisasszony ?

Lieu ijedten felállott, s szó nélkül a szőnyeghez vágta magát. Anya is elájult, apa ordított. Ferenc páter doktorért szaladt. Náci remegett egész testében, hangosan imádkozott, mikor a nevelőnő ölébe fogta, s bevitte a szobájába. Egész éjszakán láza volt, s félrebeszélt: reggel megtudta, hogy Licut elküldték a Márta-nővérek zárdájába. Lieu levelet, szerelmes levelet irt Szabó úrnak,Szabó Ar elvitte a levelet apának, s kérte, hogy vigyázzanak a Licura.

De szomorúan és jóságosán, mint ő szokta, azt is kérte, ne essék bántódása Licunak. Ezt apától hallotta délben, aki ismét dühöngött:- Szerencse, hogy kis tisztesség van még ebben a Szabóban, hogy megmutatta a levelet.

Náci behunyta a szemét, s úgy gondolt Szabó János úrra. És fényesnek látta a Szabó János fejét, mint ahogy a szenteké fényes.

Délután azonban nem jött Szabó János úr: apa kidobta Szabó urat. Két nap múlva anya sírt: apa nyugtalanul, remegve beszélt, mint egy gyermek, aki bajba került. De az is elmúlt. Náci hallgatott, s nem mert kérdezni semmit se Szabó úrról. Pedig érezte, hogy Szabó úrral történt valami. Jött Ferenc páter a hittan órára: Jézus csodás gyermeksége volt a lecke.... Este megtudta a cselédektől, hogy Szabó urat holnap temetik. Kifogták a Dunából: azt írta egy levélben, hogy őt, Nácit csókolja. Meghal, mert nincs kényere, s nem tud pénzt küldeni vak édesanyjának.

Náci elájult igazán, nem mint Lieu, három doktor is volt az ágyánál. Mikor először felnézett,' sikoltozni kezdett, az apját látta, aki Szabó urat kidobta. Ott állott apa Heródes-arccal, s Náci lázasan kiabált:- Apa, apa, menj, te ölted meg.

102