Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
KERESZTELŐ SZENT JÁNOS 77 Náci, a Lipótváros hisztériás és csenevész fiacskája, Ferenc páter bibliai magyarázatait hallgatta. Keresztelő Jánosról mesélt félelmesen gyönyörűeket a páter, s a beteg képzelőmasina vágtatva megindult. Kis terhelt, szomorú gyermek volt ez a Náci, és különös dolgok is történtek a palotában. Jött a püspök, kápolnát csináltak a vörös szalonból, és ők reszketve letérdeltek. Apa, anya, Lieu és ő, mind térdeltek lehajtott fejjel, s a püspök vizet öntött a fejükre aranyos csészéből. Sokan voltak ott, nagyon előkelőek, orgona búgott, s az emberek sírtak. Nácit megcsókolta a püspök, s nyolcéves szép, sápadt homlokocská- ja azóta még sápadtabb. Náci hallgat, szenved, kínosakat álmodik, s Ferenc páter tanítja őt hittanra és a bibliára. Csuda nehéz tömjénfüstben látja a palotát, az utcát, a várost, a világot Náci. Ragyog ki a füstből a mennyország, s lobog a gyehenna: Jázus szállong, s körülötte apró angyalok énekelnek. És most, hogy Keresztelő Jánosról beszélt neki Ferenc páter, Náci reszketni kezd, mint akkor a püspök előtt. Szabó János úrra gondol, s forrón, biztosan és halálosan tudja, hogy Szabó úr az a keresztelő. Szabó János úrra gondol Náci. Szabó úrra, akit apa ki akar dobni. A szemüveges, a rossz ruhájú, titokzatos Szabó úrra, aki neki a nevelője. Ahogyan bejuthatott a palotába Szabó úr, máris csoda volt. Herodes idejében próbálta volna csak ezt egy rontó-bontó álmokat szövő tanárjelölt. De Szabó János úr mértéke is betelt már: nem sokáig járhat a palotába. Náci ismeri a bűnök lajstromát, s c bűnök miatt gondol áhítattal Szabó űrra. Hallgatja, hallgatja Ferenc pátert, s egyre jobban ráül kis lelkére a biblia és istenfélelem szent köde. Nyilván, okoskodik áhítos nagyobb gondolással Náci, nyilván örökéletŰ a biblia. Ha volt valamikor Keresztelő János, az itt van talán most is. Az el-el fog jönni gyakorta még az emberek közé a prófétákkal együtt. És ez a Szabó János űr csak ez a János lehet. Van Szabó János úrnak egy öreg anyja, aki vak. Elsején annak küldi, ha kikapja az apja irodájában, mind a pénzt. Őhozzá, Nácihoz annyi szeretettel van, mint senki e házban. Még a számtan is gyönyörűség Nácinak, mert Szabó úr csöndesen és édesen beszél a csúnya számokról.Olyan ember az, akinek az álmokat is elmondhatjuk. Szomorú arca megmosolyodik, de nem kacag ki bennünket. Nem a bűnökről és az erényekről dörög keményen, mint Ferenc páter. A bibliát is másképp tudja. Ahogyan sokkal szebb, vigasztalóbb, ahogyan Náci mindig ki tudja találni a történet folytatását. És azt szokta mondani, legyen jó az ember, bár a jó embert sok-sok szomorúság éri. Utánuk jönnek az igaziak, s akkor lesz szép a világ. Ezt mondja Szabó János úr, s Náci boldogan keresztet vet, bár nem érti Szabó úr szavait. De jó szavak, szép szavak., Szabó úr szavai. Mostanában sokszor beszél haraggal a családban Szabó úrról apa;- Egy istentelen ember az, egy rossz katolikus. Megkérdeztem, s ő azt 101
