Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"

Végre, mikor elkövetkezik a nagy választási nap, már korán reggel ősszesereglenek a választók a kijelölt külön gyülekező helyre s onnan gyalog, elől vitt zászlók lobogtatása és zeneszó mellett vonulnak a választás színhelyére. S ott mindenik párt megbizza az elnökét és alelnökét, hogy mint bizalmi férfiak képviseljék a szavazatszedő urnánál a pártot; azok ügyelnek föl a szavazók személyazonosságára és hogy nem megy-e valaki kétszer szavazni. A pártelnök ajánlja a jelöltet pontban 8 órakor még más 10 választópolgár aláírása mellett s pontban 8 1/2 órakor kívánja a szavazatot, a mit a választási elnök ünnepélyesen kijelent. Kezdeti en húszával bocsátják be párt szerint a szavazókat. Délig egyenlő lépést tart mind a kettő. Délután az egyik párt megcsappan. Már akkor csak öt percenként küldenek be egy-egy szavazót. Az ellenpárt felülkerekedik. De azért nem hagyják abba a harcot. Megindulnak hintókon, omnibuszokon, tejes-szekereken az elszórt hiveket összeszedni,s nagy az öröm, mikor visszatér egy kocsi a megkapott szavazóval. Most kell vigyázni, a vezéreknek és káplároknak, hogy a szállingó hiveket az ellenfél el ne kapkodja; nyargoncok vágtatnak a hírlapokhoz a bulletinekkel: mennyi a vörös toll száma, mennyi a zöldé.

Az utcákat ellepik a néptömegek. Mindenki lázas izgalomban jár-kel. Végre megérkeznek az omnibuszok, a tejes-szekerek. Nagy az örömriadal az ellenpártban: "Itt vannak az extravillánok!"

Azok korábban nem jöhettek, mert a mezei munkával voltak elfoglalva. Ezek megint helyreütik az egyensúlyt. De más sem volt rest! Azok meg rezervában tartották a százas bizottságot, s mikor már az ellenpárt biztosnak hitte a diadalt, akkor berukkolnak, és mire az éj beáll, csakugyan megszerzik nehány szavazattal a többséget. De még a kórházból is elhozzák a betegeket - szavazni!

Mikor aztán az elnök bezárta a választást, kihirdette az eredményt; akkor fölzendül az örömriadal a győzelmes pártban. Most már kétszáz kocsival vonulnak a megválasztott képviselőért, a kit öt fehér lovas, elől-hátul fölllobogózott hintón visznek a választás színhelyére a mandátumot átvenni. A mig odáig eljut, a kocsija megtelik bokrétákkal és koszorúkkal, melyeket a szép hölgyek az ablakokból hajigáltak le. Két felül lobogó inges-gatyás lovasok bandériuma kisérii az e- gész utca tele van repülő zászlókkal és éljen kiáltozással.

Hát bizony Budapesten igy megy a képviselőválasztás. Nem teszszük a kezünket az ölünkbe, hanem megteszünk mindent a hazáért. A ki győzni akar, küzdjön érte!

(Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képekben. 9. köt. Bp., M. Kir. Áll. ny. 1893. 159-162. 1.)

59