Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"
1870-lien Nagy Miki.is s/.crkctU'.lé.sél.cn jelent meg "Magyarország Képekben” cimll honlHmertelö album. Budapestről Jókai Irt benne rövid ismertetést. Figyelemre méltó a régi Pestről irt néhány bekezdése, mert ma már várostörténeti forrásként is elfogadhatjuk. Budapest Ha Páris, Bécs, Szentpétervár monumentális büszke palotákat mutogat azokon a téreken, miket századok előtt girbe-gurba utcák, ronda sáncok,tengerjárta fövényhalmok foglaltak el, azon nincs mit csodálkoznunk; volt nekik hatalmas pártfogójuk; a császár. Ha Északamerika egyesült államaiban az őserdők közepett csodagyorsasággal emelkednek elő ifjú óriás városok, azon sincs mit bámulnunk; van nekik hatalmas pártfogójuk; a szabadság. De Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság; ez a nemzeti életerőnek a müve, s mint ilyen, méltó, hogy egy kissé kérdezősködjék felőle az idegen, mert a nemzeti életerő hatalmas szellem ugyan, de szegény ur. Száz év előtt volt Budapestnek együtt mintegy huszonnyolcezer lakosa, most van kétszáz eze- ren felül;ebből Pestet illeti négy ötödrész. Akkor volt Pestnek legszélső utcája észak felől a mostani Deák Ferenc utca; hanem annak az oldalát nem képezték a sorban felállított aranyműves boltok ragyogó "lát-tár"-aikkal, /szabad egy uj szót csinálnom? "Auslagkasten" az eddigi "kirakat" helyett, a mi mást jelent/, hanem formálta ez utca oldalát egy becsületes palánk kemény fából, felül guzszsal jól összekötözve, és a palánkon túl volt még egy mély árok, olyanforma, a minő most vonul végig Buda-városán, az "Ördög árok", hasonló pokolbeli illattal. A kigyó-utca helyén volt egy nagy mocsár, melynek fenntartásáról gondoskodtak ama gazdag rác sertéskereskedők, kik ott tartották sertésfalkáikat. Ők voltak akkor az egyedül gazdag emberek Budapesten, a mit bizonyít az is, hogy az egész budai Svábhegyet nehány gazdag rác kereskedő vette meg a kamarától társaságban, kerek summában 10 ezer forintért. Kelet felől volt Pestnek kőbányája, melynek maradványai nehány országúti puszta telken még most is láthatók, zegzugos párkányaikkal, szűk lőréseikkel. A nemzeti szinház helyén volt az 6 török temető, és azon túl kezdődött a rákosi homoktenger, s nem lehetetlen, hogy épen a mostani országház helyén tarthatták ősapáink országgyűléseiket, melyeken még nem volt annyi baja a háznagynak a karzati jegyek osztogatásával, s a szónokoknak az acusticával, mint most. A mi pedig a lakosság külső, belső arculatát illeti, azt igen szépen és természethiven Írja le ! 29 a jó öreg Gvadányi "Peleskei nótáriusában"; külsejére nézve volt az francia, angol, német; szellemére nézve pedig akármi egyéb, csak nem magyar. Még csak ötven év előtt is, mint ezt Vörösmarty beszélte nekem, úgy megbámulták azt, a ki az utcán magyarul próbált beszélni, s tértek ki előle, mint az ittas ember elől, a ki énekel; úgy hogy Vörösmarty és ifjú társai, ha szabadon ki akarták magukat beszélgetni szülötte földjük nyelvén, a városon kívül /!/ mentek, a 30 Wurm-udvar helyén volt egy nagy posvány, annak a partjain sétálgatva, engedtek szabad folyást keserveiknek. 37
