Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"A régi pesti életből"
Az uj találmányok és intézmények korában egész, hajdan híres, néposztályok elmúltak. A hajósok, eztlst gombos mentéikben, kik az Alföldről szálliták föl a gabonát lóvontatta hajókon; a gyors 07 parasztok, 'kik négylovas szekereikkel tartották fönn Budapest és Bées között a közlekedést; a gazdag görögök, kik a belkereskedést tartották kezeikben; a révészek, kik télviz idején a két város közötti átjárást lehetővé tették mulatsághoz hasonló "luláj machen" jégsportjukkal, nyáron pedig az átjárást könnyítették meg a sietőknek; a "Donauwasser"-es emberek, kik a lakosságot hangos kiabálással figyelmeztették a friss dunai moslék beszerzésére;azután az lirmös borukról és gorombaságukról hires korcsmárosok, - mind, mind eltűntek. A gorombaság különben virtus számba ment hajdanta s a pálmáért több néposztály versenyezett. Ha a müveit körökben valakit figyelmeztetni akartak a nyers modorára, azt mondták neki, hogy "te vagy a harmadik!" Tudniillik, hogy az elismert leggorombább embernek volt följegyezve a 37-es fiakker; - utána következett másodiknak a színház pénztárnoka; - negyedik volt a Sauwirth;- - a közbenső harmadik hely fönn volt tartva a jó barátiak. Ez is elmúlt már. Fiakker, pénztárnok, korcsmáros mind udvarias már; csak a jó barát gorombáskodik még. Volt azonban még egy superlativus is, mikor két veszekedő ember azzal tetőzte be a verbalin- juriát, hogy "Du Jurat!" Maguk a hires pesti vásárok is elhalaványultak már, melyek még harminc évvel ez előtt is festői életképet alkottak a fővárosban. A város legnépesebb tágas utcái két oldalt végig be voltak épitve vásári bódékkal, melyeknek eszterhéja alatt a bel- és külföld kalmárai kínálták a portékáikat, kiki a saját nemzeti viseletében. Ma már minden nap vásár van, s a világ minden árucikke pompás kirakatu boltokban kínálkozik;utcai bódék nincsenek többé. S nem sok idő fog bele telni, hogy Budapest elveszíti egyik legfestőibb sajátosságát; a dunapar- ti gyümölcs- és baromfivásárt is, mihelyt az uj közárucsarnokok életbe lépnek. Az uj intézmények átalakítják nem csak az uj néposztályokat, hanem azoknak a szokásait és jellegét is; a "dame de Halle" egészen más lesz, mint a vitorlavászon ernyő alatt forró nyárban csikorgó hidegben egyaránt viruló orcáju, mintatermetU kofa-asszonyságok voltak! Azt is meg kell említenünk, 1 y még e század kél első évtizedében Budapest lakossága nagy részben német volt; Buda egy részében pedig rác is. A magyarságot csak nehány iparos s a me- gyei birtosok és tisztviselők tették, meg a dicasterialis hivatalnokok; ezek mellett a nemes ifjúság, a királyi táblai jegyzők magyar ruhában s karddal az oldalukon. 'Csak a harmincas években kezdődött rjieg a magyarság élénkebb életjeladása. Az 1838-iki árvíz halomra dönté a régi Pest legnagyol b részét. Az újjáépítésben azután már nagy része volt a nemzeti szellemnek s ennek hatása alatt kezdett Pest is /Buda még nem/ magyar jelleget ölteni. Az 1848-iki politikai gyors átalakulás aztán egyszerre átidomitá az egész város szellemét, nemzetiségét. Mindenki magyarnak vallotta magát; egész Budapestnek minden osztálya versenyzett egymással buzgóságban, áldozókészségben a nemzeti ügy iránt. S ezt az általános hangulatot a bekövetkezett korszak sem tudta megváltoztatni. Az ötvenes években eszközölt népösszelrás szerint Pestnek 10« ezer lakosa közül 32 33
