Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"A régi pesti életből"

parttól a másikig, silány rozzant kompokra ős dereglyékre rakva; az utcákon al in lézeng emberi

alak, ha kettő megy együtt, nem szólnak fennhangon, csak lassan suttogva; hiálwi hallgatod, mit

22

beszélnek? örmények azok, rácok vagy cineárok, legjobb esetben németek, kik kézművesség

után élnek itt... Magyar kívánságból sem látsz, elkerüli ez n várost, vagy ha kénytelen bemen23

ni, mint ezt a jó Boeácius megírta magáról, csak felsőbb parancsra cselekszi, elébb testamentumot tesz otthon és hálákat ád az Istennek, ha ismét háttal fordulhatott a "valóságos peslises tanyához".

Ez Pest alakja a tizenhetedik század közepén.

(J.M.: Magyar föld. Ül. Bp., Orsz. Középisk. Tanáregy. 1884. 106-109. 1. Korábban: Török világ Magyarországon.)

Á régi pesti életből

/.Jókai fölolvasása az Aurora irodalompártoló kör estélyén/

/Részlet./

Olasz városok nyüzsgő zajából, zűrös-zavarából, ha visszakerül az ember Budapestre, meglepi a csend. Nem igy volt ez régen, mikor én Pestre fölkerültem ügyvédbojtárnak, a kit még akkor jurátusnak hívtak. Korán reggel a milinaári /tejárus/ volt az első, ki az alvókat felriasztotta, azután jött a homokáruló. "Sand kauf!" /homokot vegyenek/ kiáltotta. Nagy szükség is volt arra, mert bizony nem viasszal kenték még akkor a padlót, hanem apró, finom homokkal hintették be. De tiszta is volt ám. A mint a népdal énekelte:

Hogy itt a tisztán a palló deszkán Nem leszek többet Nyoszoly óleány Nem ülök többé A föveny mellé.

Ha leszek, leszek,

Menyasszony leszek.

Ha ülök, ülök Vőlegény mellé.

Ezután elmondta, hogy énekelgetett hajdan a handlé, a drótostót, az üveges, a krumpli-, szalma,- mészáruló; mind németül, vagyis Inkább romlott német nyelven. Csak az olajos asszony

30