Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"

Jókai 1848. márciusában Pctőfivol együtt körül a forradalmi mozgalomba. A tizenkét pontot a város több helyén felolvassa. Elkíséri Petőfit az egyetemre, onnan a Länderer és Heckenast-féle nyomdához, ahol kinyomatták a proklamációt és a Nemzeti dalt. Ott volt a délutáni muzeum téri nagygyűlésen, majd beszélt a városház tanácskozó termében. Készt vett Táncsics Mihály kiszabadításában, jelen volt a Nemzeti Színház előadásán, ahol rövid beszédet mondott. Ott ismerkedett meg Laborfalvl Rózával?

Az eseményekben később is tevékenyen részt vett. 1848. szeptemberben elkísérte Kossuth Lajost az Alföldre, majd ő vitte a kegyelmi értesítést Rózsa Sándornak, az alföldi betyárnak. Kossuth kérésére Béc8ben is járt, hogy a felkelőket a magyar forradalom támogatására szólítsa föl.

Amikor az osztrák hadak Pest ellen vonultak, december 30-án a főváros lakossága Budán sáncokat emelt. A sokezer budapesti polgár között Jókai felesége is ott volt.

1849-ben Debrecenbe menekül, de május elején visszaköltözik Pestre. Egy hórap múlva a Szegedre, majd Aradra menekülő kormányt követi. A világosi katasztrófa után bujdosni kényszerül és csak 1850-ben térhet vissza a fővárosba. Felesége lakásán és a budai Adllcer vendéglőben rejtőzik és Sajó álnéven Írja müveit.

Pesti polgárság

/'Részlet a "Congrev-rakéták. Pillanatnyi fényi!! némelly sötétebb helyekre" c. cikkéből./

A pesti polgárság, mint a kerek világon minden polgárság, szereti a békét.

Mert az ipar csak a béke alatt virágzik. S a ki a minden napi keze munkája után él, megunja a nyolchéti munka-feltartóztatást; a jövendő reménye nem kenyér, mivel családját tarthassa.

Ezért a pesti polgárság unja a zavart.

S azt hiszi, hogy ennek a pesti fiatalság az oka.

Ha ezt kivernék a városból, minden rendben lenne.

Nem sejti, hogy az egész világ forr; s minket csak a habok ragadnak, miket e nagy tenger

zajgása vet.

S e tengert kanállal kimerni nem lehet.

Jobb volna, ha a helyett: hogy száz oldalról lxmtjuk a hajót, mely édes mindnyájunkat visz magával, iparkodnánk azt összetartani; mert ha elmertll az, vagy szírihez Utődlk, cgylltt szenvedjük a hajótörést.

A polgárság vétke az, hogy a nemességet szereti előjogaitól megfosztva látni, de saját előjogait a néppel megosztani nem. ÖrUl az aristocratia megbukásán s azt hiszi, hogy ez örökségben reá marad.

Nem uraim, az aristocratia nem azért rakta le koronáit, hogy azok mentili többeké, hanem azért, hogy senkié se legyenek.

15