Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Budapest története Arany János írásainak tükrében

Erre legott minden, ha ki látta, gondol Képzeletük mindjárt építi a romból. Rései megtöltve, árkai megásva: Költözzék oda át mind Budaszállása !

Föld nyomom népét, az idegen fajtát, Ostorral azonban építeni hajtják Seregestül, amely tud bánni a kővel, Vagy arravaló, hogy emelje erővel.

Hamarább, mint vélnéd, vár leszen a várból Kapuit ácsolják nagy erdei szálból,

Csiga eresztvényre hidját lehidalják, Iszonyú mély völggyel köritik az alját.

Buda király elsőbb a helyet megjárva,

Építi fasátrát nagy kő palotára;

Ernyőt a hunok is körülötte vonnak,

Tetején lángdulta jödözetlen romnak.

Budaszállás, a mely volt azelőtt, nincsen:

Ki látni akarja, ide föl tekintsen,

Sátorait tarkán emeli magosra; —

Hirtelen igy épült Buda uj várossá.

(Buda halála, 11. ének, 1863.)

Föl, Keveházának,67 seregét vezérli Etele; ott áldoz; Érdet nyomon éri,

Buda uj városnak fordul, folyam ellen,

Tétény előjokján föltetszik az ellen.

Sziklát seregestől hordnak vaia heggyé, Munkában az éjét nappal teszik eggyé, Etetik éhszáju csorbáit a falnak, Tornyot is az égre, négy szögein tolnak.

Jutva le a várhoz (mely Ó-Buda mostan), Parancsola tüstént: nyíljék kapu ottan, . . .

Lassan Etelvárnak seregét mozdítja Etel, hova megtér diadalmas útja,

Kit előbb bátyjáról hívtak Budavárnak; Lakhelye ott van most Etele királynak.

Kik követ a mésszel forrasztani tudnak, Ácsolni a sziklát, verni vasat rúdnak, Mind az aláhódolt országa lakóit, Hozzájok a maga ügyes faragóit;

Kő vaia ott minden (mer a város régi) Tornyos paloták nagy kevély düledéki, Oszlopok és ivek, folyósók, tornácok, Márvánnyal kirakott jeredő források.

Hogy palotát néki s mind a királynőknek Rakjanak, és házat körül a hun főknek; Kívül legyen érc s kő fala, csúcsa, tornya, De belül faragcsált mivü a cikornya.

Bástyafalak kívül szegik vaia körbe, Kaparással itt-ott ugyan átaltörve,

Kit Etel jobb karba hozatott, hogy székét Odatette — hajtván munkatevő népét;

Minden rekesz és fal belül áttöressék,

Hogy ja jaragványnak légyen nagy üresség, Hova termet, ágast, folyósokat ácsok Tanult keze véssen, mint régi szokások.

De bent is azonban, hol nem vaia már rom,

S meddig a szem ellát, kívül is a váron:

Hunok apró sátra kör ny őskor ül álla,

Minddé, ki Etele udvarán szolgála.68

(A Csaba trilógia utolsó dóig. II. r. 2. ének, 1881.)

32

(Buda halála, 12. ének.)