Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Fővárosi táj- és életképek

Nem ismeretes Aranynak kis rögtönzése sem a Szigeten kocsizó főhercegről, közöljük a leoninust is: jellegzetes jelenet volt a 70-es, 80-as években:

Már jön a főherceg, hallom, mert a kocsi ser cég,

A kis sárga ponnyk lassan ügetve vonik.

— Félre, pádon ülő! járt utat félve kerül ő, —

De le ne vedd kalapod, — resteli, ha lekapod.

(A Szigeten 1880.)

Vojtina Ars Poétikájában felejthetetlenül szépen ábrázolja a Dunapartot:

Állok Dunánk szélén, a pesti parton: Előttem a kép, szindus üde karton:

Felleg s hegy által a menny kékje csorba, A nap most száll le a város-majorba; Büszkén a Gellért hordja bársonyát,

S fején mint gondot, az uj koronát; Lenn a Tabánban egy toronytető Gombjának fénye majdnem égető;*

Mig fönt a Mátyás ódon temploma Szürkén sötétlik, múlt idők roma;

És hosszú rendje apró sűrű háznak Fehérük sorba', mint gyepen a vásznak;

* Ez 1849-ben volt így. (A. J.)

Alant a zölden tiszta nagy folyam,

Mint egy smaragd tó bércek közt, olyan,

Meg nem legyinti szellő' s fecske szárnya, Csak mélyén lüktet forradalmas árfa; Felszíne tükör, és abban, mikép Tündéri álom, az előbbi kép Tisztára mosdva, f elf ordítva ring,

Mint lenge kárpit, a merő fal ing . . . Ábrándos lelkem a hullámba mélyed, Vágyban elúszva búvárlom a mélyet;

Itt, itt a nimfák! itt a cháriszok Z43 . . .

Az utcán por, bűz, német szó, piszok.

...............................................................(1861.)

S

zéchenyi emlékezetében is felvillan előtte a dunai tájkép. Itt utal arra is, hogy a főváros nyelve még nem magyar:

S a Duna éjjel:

Az ifjú szép Pest, ki bizton ölelve

Nyújt Corvin agg várának hü kezet,

S az édes honni szót selypíti nyelve — Széchenyié mindez emlékezet!

(1860.)

Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán

(V. László 1853.)

Nem volt messze Üllői úti lakásától az Orczy-kert sem44. Orczy Lőrincről szóló tanulmányában így írja le Arany:

Ha fővárosi közönség, nap heve által befütött utcáiból, az Orczy-kert hüs árnyai alá, üdébb levegőjére s kristály-forrásához siet: bizonyosan mindenre gondol inkább, minthogy e kert egy régi jó magyar költő emlékezetével jöhet kapcsolatba, nemcsak névazonosság, hanem szorosabb viszonynál fogva is. Báró Orczy József, e szép kert alkotója, ki maga is verselt, fia volt ama Lőrincnek, kinek arcképét minap vették lapunk olvasói. (1863.)

A régi Pest külvárosát pontosan magunk elé képzelhetjük, ha Arany elbeszéléstöredékét, (Látogatás egy barátomnál) olvassuk:

„Tudja-e tisztelt olvasóm, hol van Pesten a Mágdolna-utca ?45 A Józsefváros ellapuló szélein keresse, hol az építkezési ösztön semmivel sem rátartóbb, mint Kerepesen, vagy Bugyiban, honnan

24