Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Kazinczy Ferenc és pesti barátai

Kazinczy pesti utazásai erősítették kapcsolatát itteni barátaival és szolgálták irodalmi harcait. A fejlődő város, a „komfortos” fogadók iránti szeretete kedvesen nyilatkozik meg „Wadasi Janko- vich Miklósnak” írott episztolájában is: ha már érte versengő barátai egyikéhez száll, hát Janko- vichhoz megy. (Persze a szegény Kazinczynak így olcsóbb lett az útja.) Ez a gazdag irodalompártoló gyűjtötte össze egyebek közt azt a dús dalanyagot, amely most a Széchényi Könyvtár kézirattárának egyik értéke.

Mint te nem átalsz vélem tenni jót,

Úgy én sem a jót tőled elfogadni.

S bár Szemerém is hi, bár Vitkovics,

És Bártfaym s a lelkes Fáy készek Lakásokat velem megosztani,

S én nálok kényén s nyűg nélkül lehetnék;

Bár a nemrégen épült Zrínyi s a Fejér Hajó szobáikat kinyitni Előttem is nem késedelmeznének : önkényt repülök a te karjaidba...151

Pestre látogatni, a haladást képviselő pesti írókkal barátságot tartani Pest-Budát tekinteni a magyar művelődés központjának már elkerülhetetlen a 19. század elején minden alkotó írónak, aki nem akar megrekedni a provincializmusban: a világnézeti, nyelvi, irodalmi elmaradottságban. Még Berzsenyi, a rosszkedvű, elhízott, nehézkes falusi úr is kénytelen megjelenni a pesti írók körében, bár hamar távozik a társaságból, mert szorítja a — csizma. De a fővárosban pezsgő fiatal nemzedék közt akad olyan somogyi, balatonvidéki földesúr is Berzsenyi vidékéről, aki Berzsenyit tartja mintaképének, őt követi verseiben de a városban sokkal otthonosabb. Ugyancsak Kazinczy híve az a Hoblik Márton (1791 — 1845) aki pesti diákként a magyar színészeknek segít, majd az egyetem elvégzése után, 1814-ben Trattnernél kiadja egy csinos kötetkében „Versei”-t. Ezek jó része fővárosi diáksága idején keletkeztek, vagy Igái és Pest közti utazásai idején. Berzsenyi „A magyarokhoz” intézett ódájától eltérően a fiatalabb Hoblik „A magyar ifjakhoz” intézett ugyancsak alkaiosi versében a nemzetiség megértésére inti az ifjúságot — ruházkodásban is —de nem sirat holmi hajdani nagyságot, hanem a haladás tekintetében a külföld példaképül vételét hirdeti. Megírja Horatius nyomán obiigát versét „A mezei élet gyönyörűségei”-ről és ebben félreérthetetlenül felismerjük a híres pesti port. Nem akármilyen városra céloz, kifejezetten Pestre, ha nevét nem mondja is:

Otthon, szép mezején több örömet lel ő,

Mint a városi por csalfa nyelésiben.

... kertje virágjai

Inkább ösztönzik szent örömökre, mint Mázolt dámai rut karminos arculata...152

A fiatal költő, aki a „Ritka sokság” című versében finom és valósággal modern költeményt írt, nem volt érzéketlen a női bájak iránt. Elkápráztatták a művelt pesti polgárleányok, akiknél a saját állítása szerint jóképű ifjúnak ugyancsak nagy sikere lehetett. Tini, Marie, Lina, Minni, Lotti, Nelli neve egy-egy vers fölött hajdani német leánykák emlékét őrzi, akikkel a somogyi fiatalember együtt bálozott, kirándult a budai hegyekbe. (Zs.. .. Fanni és Tercsi alighanem magyarok.) „Tini”- nek így hódol:

Pallérozottak gyöngye, te szép Tini:

Pest városának bimbai közt kinyílt

Szép rózsaként látszatnak ékes

Virtusaid s jelesen tűnődnek.. .

Mondják, hogy itt Baumberg Gabriella vagy,

Ottan pedig Pichler Carolina, te

Mély, ért eszeddel könnyen egybe

Szedheted azt, mit ezek danoltak...153

151 K. F. vál. munkái. Remekírók. 1903. 128. p.

64