Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A városi élet ábrázolása II. József idejétől kezdve
If’A török kiűzésének századik évfordulóját a város megünnepelte. (A század elején az évforduló napja hagyományos ünnep volt, a „Szent Jobb” Budára hozatala óta augusztus 20 volt a város nagy ünnepe). A puritán II. József hivatalosan nem mozgatta meg a versírókat, a magyar költők pedig éppoly kevéssé vették tudomásul az eseményt, akár száz év előtt. Csak Földi János (1755— —1801) a nyelvész, természettudós, poéta — Csokonai későbbi barátja és orvosa, írta meg „Buda várának a töröktől lett visszavételének századik esztende” c. alkalmi költeményét.96 Erre is inkább a város fejlődése, semmint Leopold császár hajdani győzelme ihlette meg. A vers jegyzeteiből értesülünk, hogy az ünnepet nem szeptember 2-án, hanem 10-én ülték meg „de hogy szebben mehessen csak végbe”. Ágyúdörgés hirdeti az ünnepséget — a város népe a „szabad” bástyákon gyülekezik — a buzgóbbak pedig a Vár templomában küldi háláját az égnek. Földi felszólítja az öregeket, meséljenek az ifjúságnak arról, milyen nyomorúságot jelentett a török uralom, mit hallottak arról atyáiktól. A vár ostromának „magas kőfalában látszik most is nyoma”: félig besüllyedt golyóbisok vannak még a falakban. A város azonban most már nagyot fejlődött. A vers vége: Buda, sok változást, amely kiállónál, Sok oltalom s vivő ostromon forgottál, ... Mind erős hegyeid mély fundamentoma, Légy mozdíthatatlan békesség temploma ! Számláld századidat békesség ölében, Mig magyart találni magyarok földjében.98 A legemlékezetesebb ünnepség a város életében talán József nádor első példátlan pompával megült menyegzője volt. — Sándor Lipót után a második Habsburg nádor, József rokonszenvesebb egyénisége hamar sok hívet szerzett Magyarországon. Birtokot szerzett az országban, mint a francia háborúk idején fegyverbe szólított nemesi felkelés parancsnoka, magyar ruhában forgolódott a nemesek közt. Budán lakott, ott tartott udvart és mindenkor résztvett a főváros közéletében, kapcsolatot tartott tudományos és irodalmi körökkel. A nemzeti vágy, hogy Buda megint királyi székhely legyen nem vált valóra, József nádorral legalább az uralkodóház egyik tagja telepedett le udvarával a királyi székhelyen. József rangjának, tekintélyének emelését látták az orosz cár Alexandra Pavlovna nevű leányával kötött házasságában. Magyar, latin, német, francia ódák, epigrammák, idilliumok születtek a nász megünneplésére. Virág Benedek három szép ódával áldozott az eseménynek : Általános hangú bevezető az első, Magyarország örömét, ünnepli, — a második így kezdődik : Jer hamar! Régen kitárult karokkal Vár hazánk, József, kebelébe vissza! Jer szerencsénk fia, ritka kincsü Hercegi Jason! És te, felséges szeretet leánya, Akinek szivét örömünk ajánlja, Légy Alexandránk s olajággal ékes Békegalambunk ! Ó, dicső Mátyás palotája! Hosszas Árvaságodnak szomorú ruháját Vesd le már, látod: közelit szerencséd Büszke reménye. Nézz le pompádnak ragyogó egéről, Néked örvendez Buda, Pest lakossá, S véled együtt szent koronánk megyéi Néked örülnek. A harmadik versben már az új asszonyt üdvözli: Én pedig Rákos mezejének első S csak ma kelt virágját Nyújtom ölednek. (Örömének. 1800. esztendőre.)9’ 40 98 F. J. költ. 1910. p. 132-137. 97 A régi magy. költészet 1904. Remekírók képes kvtára p. 267 — 268.
