Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Az egyetem Budára helyezése

. . . Elég, hogy már Budán mennykőtől nem félnek,

Ha az ég háborog s dörög, csak nevetnek,

Hét acélos póznán fellegek repdesnek,

Ég csattanásától süveget nem vesznek.59

Régi, iskolás motivumokat elevenít fel Baróti Szabó Dávid „A budai universitas felszenteléséről” írott versében57 — Apollót, s múzsáit emlegeti, és Helikonhoz hasonlítja Budát. —

Az új egyetem esztétika professzora, Szerdahelyi György Alajos (1744—1808) is megkezdte költői működését, melynek egésze pest-budai jellegű. Az egyetemmel kapcsolatban latin versek egész sorát tette közzé. Epigrammát írt a teológiai könyvtárról, melybe 1785-ben beütött a mennykő, felköszöntőt a budai szemináriumban a teológia tanáraihoz, amikor az egyetem Pestre, a teológiai kar Pozsonyba költözött, az országos papnevelő szeminárium elköltözéséről, Sajnovics János nyelvész-csillagászhoz, Schönwisner István, egyetemi könyvtár igazgatóhoz, Vályi Andráshoz, a pesti magyar egyetem tanár árához stb., stb.58

Az egyetem odaköltözésével függött össze az utcai világítás megkezdése is. 1777-ben utcai lámpásokkal — 198 olajmécsessel — világosította meg a tanács az éjjeli Budát. Szerdahelyi lelkesen ír a fényes városról:

Sunt hic Argi oculi ? Vei sunt haec sidera coeli ?

Quae faciunt plenam nocte silente diem.

Non sunt Argi oculi, non sunt haec sidera coeli;

Argi oculos pavo, sidera coelus habet.

(Buda nocturnis lampadibus perpetuo illustrate.)

56 Két nagyságos elme p. 209 — 210. — Toldi állítólagos fegyverét leírja Bél Mátyás is. Dugonics először gyermekkorában 1759-ben látta, utóbb 1794-ben alaposan szemügyre vette, de már az eredeti nyolcból csak négyet talált. L. Toldi Mikós sz'nműve 17. sz. jegyz. Olcsó Kvtár 1894. p. 268 — 270.

Virág Benedek: Pontyinak nászdal c. versében (Régi m. költ. p. 338 — 339) a fegyverek említése úgy hat, mintha Budán valami Toldi monda hagyománya lett volna:

...Toldival kinél erősbet

Nem mutathat a világ,

Fegyverét, ha látni vágynál,

Nézd Budán azt egy kapun.

A temérdek vas kezében

Lapda s könnyű tollú volt,

Néha játszott és Budáról

A Dunán általvete.

Látod a kápolna mellett

Szerteszét a sok követ:

Egy királyi épületnek

összeomlott részeit.

Toldi tréfából azokra

Hajtja gombot egykoron,

S ami állott, földre pottyant.

Fel sem is kelt az soha.

Ily erővel haj ta máskor

Egy toronyra Uj-Budán,

S imhol a torony legottan

Leve csonka s az maradt.

A villámhárítóra vonatkozó sorai Orczynak nem kevésbé érdekesek 7helytörténeti szempontból — hiszen kevés emlékünk van arról, hogyan értékelték a város lakói a technikai fejlődést.

57 Császár Elemér: Deákos költők p. 86.

68 Silva Parnassi, Buda 1803. p. 48, 53, 55, 49, 198, 239. 152 — 53. Ford. a függ.-ben.

23