Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Verses megemlékezések a fővárossá fejlődő Pest-Budáról

j,Néhai méltóságos generális báró Orczy Lőrinc úrnak adassék Elysiumban” c. verses levelében pedig megemlíti:

Számos bölcsek laktak Mátyás udvarába S tudomány tündöklött akkor a hazába...26

Mátyás, meg a régi dicsőség emlegetése a 16—17. századi törökülte Budáról szóló hazai költészetünkbe vonult be, mint állandóan visszatérő motivum, — itt látjuk először megújulni 18. századi versirodalmunkban a Budával kapcsolatos elégiák, ódák előfutáraképpen. — Hamarosan egy másik állandósuló, nevezetes motívummal találkozunk: Róma és Buda szerepének, méltóságánál azonosításával. Miképpen Róma nemcsak egy várost, hanem egész birodalmat jelentett a főváros képviselte a politikai egységet — úgy Buda jelenti az antik klasszikusokon iskolázott költőink számára Magyarországot. Buda emlegetésekor szívesen vették át a régi Rómára vonatkozó fordulatokat. Buda tehát többet jelent mint egy város, akár nagyváros, — az országgal azonosuló fővárost jelentette. Mily nagynak és jelentősnek látta Budát már a 18. század derekának magyarja, mutatja Révai Miklósnak 1768-ban írott elégiája: Sannazaro (1458—1530) olasz költőnek a múlandóságot sirató versét imitálja s amint az búsan jövendöli: egykoron még Róma is elmúlik ! Révai ezt Pest-Budára alkalmazza :

Nec tu semper eris laudatae regia Budáé,

Surgentis patriae nunc decus omne meae.

Atque ubi Pestane vario stant ordine turres,

Doctus et artificum, templa superba, labor:

Olim ibi tellurem incultus prescindet arator...27

A hétéves háború befejezése után, „Mária Terézia országlásának vége felé... szépen kezdett előmenni nemzeti literaturánk” — írta 1808-ban Pápay Sámuel „A magyar literatura esmérete” című nevezetes irodalomtörténeti kísérletében (403—405. o.). Az irodalomnak e fejlődése szorosan összefüggött az ország és közepén Pest-Buda mind nagyobbiramú fejlődésével.

1764-ben lett Orczy Lőrinc (1718—1789) Abaúj megye főispánja és más tisztségek viselője, ettől fogva állandóan járt Pestre, Budára, annyira, hogy már azt is emlegeti, ha „Pestet odahagyta büszke polgárjával”, esmérte is „a csárdákat Budáig”28 Orczy legrégibb verseinek keltét nem ismerjük, az 1750-es évektől maradtak ránk versei, amelyek alá évszámot írt. A 60-as években már országosan becsült, ismert költő, akinek a fiatalabbak megküldik verseiket és javallását várják. Kassai, tarnaörsi, majd pesti háza írók találkozóhelyévé válik. 1761-ben még alighanem Bécs felől nézi Magyarországot, de mindenképpen feltűnő, hogy a városok felsorolásában annyira hátravetti Pest-Budát az egyéb városok közt:

Sőt ma is e romlott erkölcsű világban Tudom, Szombathelyen, Sopronban, Pozsonyban,

Kassán, Debrecenben, Egerben, Budában Besztercén, Nagy-Győrben, Pesten, Komáromban,

Nem egy-kettő-három, négy is találkozik Erkölcsös jó asszony, ki rossztól irtózik.29 (Egy megmátkásodott ifjúnak)

A 70-es években egyre többet tartózkodik a leendő fővárosban, s mind többet lát életéből. Ő ír először a farsangi álarcosbálról, amelynek elevenen kidolgozott képét jó évtizeddel később majd Gvadányi József fogja megörökíteni. A pesti álarcosbál adta a mintát és a tónust az egész országnak, ezért írta meg később Csokonai Vitéz Mihály a „Dorottya” elején:

Az örvendő Farsang kiindult Budáról...

26 Az Akadémia kézirattárban. Magy. írod. 73. I. II. jelzet.

27 Tsanadinum in suius ruderibus olim Morisena dicta. Imitatio elegiae Sannazariane ad ruinas Cumarum. Révai: Latina 1792. Ford.: Te sem leszel mindig magasztalt királyi város, Buda, ékessége most felemelkedő hazámnak. És ahol Pesten változatos renddel állanak a tornyok, a büszke templomok, a művészetek tudós munkája: egykoron itt szántóföldet hasít a tudatlan földműves.. . Kisfaludy Károly : Rákosi szántó a török alatt c. versében hasonló helyzetet énekel meg.

28 Két nagyságos elmének költ. szüleményei 1789. p. 155.

29 Költeményes holmi 1789. p. 172 — 196.

14