Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Pest-Buda a latin epikában
Saepe suas voluit numero, compendere Chloris, Dotes: quam numerus, copia major erat. His mixtus, meus ignis, eras, Hyacinthe, rubebant, Ista quibus nomen prata dedere, rosae.15 A jezsuita metamorphosis-hagyományok kései képviselőjeként mutatkozik Szerdahelyi György Alajos (1740—1808) is, akiről bővebben alább lesz szó. „A budai hévizekről” írt verse16 ugyancsak mitosszal magyarázza a hévizek létrejöttét: Buda najád lepihent a Gellért hegy lábánál, láttára Vulkán szerelemre gyúlt, ennek a szerelemnek tüzét ontják most a gyógyforrások. A költő bő jegyzeteket csatolt verseihez, e helyen megjegyzi, hogy Budán öt helyen fakad forrás, erejükről már 1729-ben értekezett Stocker Lőrinc, továbbá, hogy a vizek hatóerejét 1781-ben könyvben hozta nyilvánosságra Oesterreicher József Manes. Az előbbinél sikerületlenebb a „Turba juventutis gymnasticae transformatur in arbores17. Az iskolaigazgató suta története: a mulatozó, istentiszteletet elkerülő tanulók átváltozása fákká. Nemcsak a táj — a hazai történet iránt is felébredt az érdeklődés, a metamorphosisok mellett a másik gyakori formája az iskolai költészetnek, a heroidák, hősök és hősnők képzelt levelei. Raab István (1686—1757) Hungarides epistolae et elegiae (Nagyszombat 1714) c. könyvének budai vonatkozású heroidája Izabella királynő Szolimánhoz intézett levele, szónokias hangú disztichonokban alkuszik Buda megmaradásáért, miközben klasszikus hasonlatokkal zsúfolva beszéli el, hogyan szállja meg csellel a várost a török.18 Itt említjük meg Csernovics Ferenc (1680—1736) hazánkfiát, kassai jezsuita tanárt, akinek verseskötete szintén a magyar történelem és ezzel együtt a magyar föld ábrázolását szolgálta. Kassán 1725-ben megjelent „Epistolae heroum et heroidum” c. könyve az iskolás poétikai és retorikai gyakorlatok szokásos alakjában készült. A IX. epistola Gellért Püspök haláláról szól. Képzelt írója Gellért legendabeli kísérője : Besterus episcopus gregi suo — Besztrik püspök, aki a kelenhegyi vérengzéskor megmenekült és megírja haza híveinek mi történt: Non pridem (ut nosti) nostra discessimus űrbe, Cui turres nitrea proluit amnis aqua. Pestinos aditurus agros comitante Gerardo, Carpo viam, pro alto numine, proque fide... Venimus in villám Pestina non procul űrbe, Urbem belligeris quam alluit Ister aquis.19 A X. epistolát „Matheus Escandeli Budensis Ungarus” hittérítő írja 1009-ben s előadja jeruzsálemi utazása regés történetét: Buda mihi, si nőssé cupis, primordia vitae, Urbs invicta dedit, vivere Buda dedit...20 15 Id. m. p. 8 —10. — A költő Pest környékét virágosnak mondja. Ugyanezt írja két évszázaddal korábban Taurinus is a Stauromachiában. Ezek szerint Pest környéke a török idők előtt és után virágos volt — vagy költői hagyományt gyaníthatunk. Utalunk Szerdahelyi Sivla Parnassi 1803. évi kiadásának 57. oldalán lévő sorokra: „Nostrum érit Hungarici curare rosaria Paesti, — Et patrias late spargere odoré plagas.” — Ehhez fűzött lapalji jegyzete: „Paestum liciniai város igen kedvező ég alatt fekszik s rózsákkal bővelkedő. Ezért mondogatja Ovidius és Vergilius : Paestana rosaria”. A költő ezt a magyar Pestre alkalmazta a név és az eset hasonlósága miatt. Érdekes még a versben a Rákossal kapcsolatban a rákok emlegetése. 16 Silvia Parnassi Pannonii. Buda 1803. p. 37. Ford. A Függ.-ben — Trencsényi Waldapfel Imre vers- fordítása a Budapesti antológiában p. 59. 17 Szerdahelyi: Silva Parnassi Pannonii. Buda 1803. p. 71. 18 Ford. a Függ.-ben 19 A IX. levél címe: Besztrik püspök a nyájhoz (híveihez) — „Tudjátok, nem régen hagytuk el fővárosunkat, melynek tornyait csillogó vizével folyó öntözi. Gellértet (Fehérvárt) kisérve elérjük a pesti mezőket; járom utamat a nagy istenségért és a hitért... Nem messze a fővárostól Pest falujában jutottunk, mely várost a Duna táplálja hadakozó vizeivel. 20 A X. levél hőse: Eszkandeli Máté budai magyar. „Ha tudni kívánod, Buda adta nekem életem kezdetét, életemet a győzetlen város adta...” 11
