Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Buda jövendő nagyságáról — Horváth Mihály — (1785.) Már Buda fölségén ismét megtér a dicsőség és ország feje úgy lesz, valamint vala rég. Isteni Trézia szab rendet: s palotája felépül, méltó félisten s Pannóniánk nevihez. Majd József császár gondjára emelnek először országnak házat s ott az atyák, a Tanács. S mely hadirendnek fő-törvényt tesz, emitt a parancshely, s országnak kincsét őrizi itt Kamara. Sőt az Igazság és bírószék temploma épül: isteni kegyből ezt adja Budán a király. Már haladásodhoz, vájjon, Buda, még mit is óhajtsz ? Nemde, királyoknak székhelye lenni kívánsz? Jól hiszem-é ? Az idő ezt is meghozza Budának ? Jól hiszem: újra király székhelye lészen is ezl A pomázi viziút — Gesellius — (1790) (Részlet.) ... a híd már mögöttünk, hová oly elbűvölt szemmel tekintünk, s mely Pesttel köti össze a büszkébb Budát. A nyögdelő hídon most csörömpöl által villogó fegyverrel, zordon pillantással a legbékésb háború kísérete ... De a sajka... mind messzebb suhanva haladt egyenest: Ott templomok, Múzsa- s kereskedő-házak (mind ezek még sok nagy jobbításra várnak): mögöttük a tudós, a kalmári Pest. És hogyha áttekintünk a túlsó partra, hajókkal versengve elúszik a sajka Budának Vízivárosa előtt, mely célszerű lankával ér a Dunáig, és mostan tornyokkal, házakkal tarkálik, s láttatja e várost mint kikötőt. Fölötte Budának áll fenséges vára szikláin, s úgy látjuk ma szinte hogy táncra perdül e neptuni szép ünnepen. De ó jaj, a törökkel annyi viszályok dúlván, palotái mind csak pusztaságok. Az aranyos múltba mereng el szemem:
