Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
"... AZ ÁLMOK RINGATÓZÓ SZIGETÉN..." .... Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek, tisztának, nemesnek, jóságosnak lenni az álmok ringatózó szigetén, hogy még a legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk a mesék őserdejéből - az egykori Margitszigetről a mai Margitszigetre. O, be sokszor figyeltem a hajnalokat Szent Margit szigetén, mintha nem akarnék sehogy se belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük van, és mennyire vén már a legöregebb nagy fa is, amelynek fiatal kérgébe egykor egy Árpádkirály arcképe formálódott ki, és az arc megmutatkozik a csalékony holdvilágos éjszakákon. A Margitsziget ébred. A kertészlak felől megszólal az a kisharang, amely a sziget területén, más óramű helyett itt az időt bejelenti: a reggelt, a delet,' az estét. A kerti utakon már javában váltakozik a fény és az árnyék. Megszámlálhatatlan azoknak az aranyhidaknak a száma, amelyeken át kell lépegetni a sétálóknak. De az árnyék fekete hidjai is aranyló színűek, különösen azokon az utakon, terecskéken, amelyek környékén ama fák állanak, amelyek korán hullatják levele iket. A gesztenyefák, amelyek reggelenkint az alantról közelgő első lóvonatd kocsit várják, mintha valami mondanivalójuk lenne a barna ló számára, valóban jelt adnak magukról, amikor a lóvonat eldöcög alattuk. Ilyenkor hullanak le a lombok közül azok a száradó, tüskés buzogányfejű gesztenyék, amelyekkel a faanya a csendes éjszaka alatt megállapodott, hogy elsőnek indulnak el a nagyvilágba, hogy kipróbálják az életet. De ne feledkezzünk meg a nagy zöld harkályról se, amely ugyancsak a legelső órákban hallható a szigeti csendességben, olyan hatalmasakat kiált, mint valami erős ember - azt lehetne hinni, hogy valakivel birkózik hajnalonkint ez a testileg is nagyrafejlett madár. Ugyancsak reggel próbálják ki kürtjeiket a varjak, amelyek dgy kapaszkodnak bizonyos fák üstökéibe, mint valami légi pandúrok. Ó, ezek a varjak, amelyek őslakóknak tekintik magukat a szigeten, ezek a varjak nem ijedősek. Még a nagyszálloda tetojére is rátelepednek, pedig ezt em- beremlékezetü időben emelték, amikor az egykori kétemeletes nagyszállodát felépítették három emeletnyire a pestiek és a szigetiek nagy csodálkozására. És végigjártam magam is a Margitszigetet, amint azt a főtisztelendő úr tanácsolta mindazoknak, akik már nem bíznak sem magukban, sem orvosaikban, de már orvosságaikban sem . Laktam a kisszállodában, mert a főtisztelendő dr is ott lakott, és nyáron boldogan vártam a fürdés idejét, mintha többé nem volna semmi más gondom, mint csak annyi, hogy jól megfürödjek, mozdulatlanul, lelankasztott karokkal, 20. 82
