Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

Bevezető

regényeinek sodrát sokszor megszakító betétekben.

A második fejezetben; címe: "A csodálatos nagyváros" közelről, áradó bőséggel követik egymást a leírások. Végigjárhatjuk azokat a városrészeket, utcákat és vendéglátó helyeket, ahol a régi Budapest élete a legmozgalmasabb volt, és amelyek az író szívéhez is a legközelebb állottak. Annyira ismerte a város egyes negyedeit, érzékelte sajátos hangulatukat, hogy megkülönböztette az utcákat szaguk szerint is, jellemezni tudta sajátságaikat a lépések koppanásának különbségeivel.

"Urakkal és kokottokkal ismerkedtem meg..." címszó alatt - a harmadik fejezetben - elvonulnak előttünk regényeinek figurái, a korabeli Pest életének szereplői. Alakjai személyes ismerősei voltak, akiknek tudott vágyairól, megfigyelte legtitkosabb mozdulatait is, talán akkor, amikor órákon át hallgatva, tűnődve ült társaságában, a káváházban, vagy a kocsmában. Éjszakai életet élt, az embereknek is ezt az arcát ismerte elsősorban. Mondják, hogy eljárt a pesti pincérek találkozó helyére, egy Mester utca végén levő kis csapszékbe, ahova szakmán kívülit nem engedtek be, rajta kívül. Krúdy emberismeretet tanulni járt ide a legjobb emberismerőktől, a pincérektől. A fejezetben felsorakoztatott alakokban a főváros századvégi társadalmának csak egy része elevenedik meg, sokan úgy, ahogy a pesti éjjelben megmutatkoznak. Bár az emberek éjszaka oldottabbak, rejtett tulajdonságaik jobban a felszínre jönnek, mégsem teljes valóságukban jelennek meg. Krúdy jellemábrázoló művészete jellegzetes és felejthetetlen alakokat teremt annak ellenére, hogy alakjaival sokszor éjszaka találkozunk, és ritkán látjuk őket tevékenység vagy munka közben. Leginkább pihennek, szórakoznak, tépelődnek, vagy az evés-ivás szertartásával vannak elfoglalva.

A negyedik fejezet címe is Krúdy vallomásából vett idézet: "... többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások..." Ennek a "tanulás"-nak az eredményei azok az epizódok, jelenetek, amelyeket regényeinek cselekményéből kiemeltünk és ebben a fejezetben gyűjtöttünk össze. A nagyrészt már bemutatott pesti alakok szerepelnek ezekben a főváros mindennapi életét tükröző jelenetekben.

Az ötödik fejezetben, A Pest-budai"széphölgyek"történetében megtaláljuk mindazt, ami a válogatásban szereplő müvekben a pesti nőkkel kapcsolatos: általános leírást, jelenetet, egy-egy széphölgyről festett jellemképet. Féja is megállapítja Krúdyról: "... élő modellek után dolgozott, mint minden igazi író, alakjait olykor meleg, sőt forró valóságukban emelte műveibe..." Ahhoz azonban már a lángelme képzelőerejére volt szükség, hogy a valóságban mozgó alakok a regényekben is életízűek legyenek - sokszor egy-egy jelentéktelennek tetsző tulajdonság kiemelése, egy-egy csodálatos hasonlat segítségével. Különösen érvényesül művészi jellemábrázoló képessége az asszonyok leírásánál, akiket rajongva csodált, de hihetetlen mélységig ismert, megértett és elfogultság nélkül ábrázolt. Asszonyok, lányok sorát teremtette meg írásaiban az előkelő, gazdag úri hölgytől a "szerelem megalázottjaiig" bezárólag. A nők változatos megjelenítésén keresztül társadalmi arculatát is megrajzolja a századforduló világának. Ez, valamint az életművében a nőknek juttatott kiemelkedő szerep, kétségtelenül indokolttá teszi, hogy külön fejezetet juttassunk összeállításunkban a Pest-budai széphölgyeknek.

6