Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
ebben a korban is mint mindig, voltak regényes gondolkodású nők, akik az é- letben azt keresték, ami nem hétköznapi. .... (1922) /Hét bagoly. Bp. 1922./ /82. I./ . 3. "... A RÉGI BUDA LASSAN MEGHAL.” .... Az olvasót a regény elején köszöntik a régi szélkakasok, amelyek két ódon budai ház ormán körülbelül kétszáz esztendő óta mutatják a szelek irányát. Nem mindennapi szélkakasok voltak ők. E cifra madarakat hajdanában rézből verték ki - amikor még elég réz volt Budán -, és a kakasok hűségesen megmaradtak állomáshelyeiken, bár alattuk, a tető alatt, sok-sok mindenféle dolog történt kétszáz esztendő alatt, tfj lakók jöttek, régiek eltávoztak. Egyszer lakodalmas muzsika zengett, máskor halotti torra csendültek össze a kelyhek. Régi, öles falak porladozni kezdtek, a romboló kőmíves, az idő éppen akkoriban tartott stációt Budának abban a részében, ahol a két vén ház egymás mellett meghúzódott.Bontogatni kezdte a jól megépített falakat, de a szélkakasok még kevélyen állottak magas helyükön. Odalenn a kapuból már lépcsők vezettek lefelé az udvarba, habár valamikor bizonyára egy vonalba építették a házat a föld szintjével. Mély árok támadt a bazaltkövek között, amelyet az emberek lépései vájtak ott az esztendők folyamán. Jöttek és mentek: az árok folyton mélyebb lett. És még mindig jöttek új emberek a régiek helyébe. A szélkakasok, ha a magas tetőről néha-néha lepillantottak az udvart», fehérfejű öregurakat láttak ott a feketehajúak helyén. Vagy talán éppen a fehérhajúak mentek el, hogy másoknak adjanak helyet. Az egyik házat az "Arany kalapács" háznak hívták, mert hajdanában fűszeres volt benne, az "Arany kalapács"-hoz címezve. De hová lett már az a bolt, hová a bolt gazdája és vevői? Csak a név maradott meg. A másik háznak a neve "Vadember" volt. Korcsma volt itt a "Vadember"-hez címezve, de a vendégek már mind a temetőn nyugosznak, s az egykori borospincében az üres hordók között csupán a patkányok szaladgálnak. Az enyészet lakik itt; az a csendes elmúlás, ahogy a régi Buda lassan meghal. Az utca még hegynek görbül, és zárt erkélyek, ólomkarikás ablakok bámulnak azokra, akik a szűk utcácskán végigballagnak, de az utca végéről már idáig hallatszik a villamos csengetése. Valamikor ifjúkorukban paloták lehettek a szélkakasos házak, manapság, ha meglátja őket a járókelő, azt kérdezi magában; "Ugyan, miféle emberek lakhatnak e furcsa házakban?" ___ (1909) / Régi szélkakasok között. Bp. 1960./ /337-378. 1. / 66
