Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
- Álmok üldögélnek a boltok cégtábláin, mint pihenő madarak, és fénylő szemüket forgatják, álmok guggolnak a kapuk sarokkövei mellett, mint kis gnó- mok, amelyek a hazatérők ruháiba kapaszkodva, együtt mennek fel az emeletre.- És végig, minden ablak mögött egy másik világ - annyi világ, ahány csillag van az égen. Minden lélekben más felhők, más napsugarak, más tájak, más emberek. Egyik ablak mögött az öröm piros ruhájában bukfenceznek az álom gyermekei, nótákra tanítják az álmodét, szépruhát varrnak a rongyosoknak, párolgó ételt hoznak az éheseknek, sok-sok pénzt dugnak a párna alá, szerelmessé teszik azokat, akik nem szeretnek és sok ember kel fel holnap reggel szerelmesen, akit éjjel, álmában meglepett a boldogság, anélkül hogy észrevette volna.. És ők ezentúl, darab időre megtalálták azt a halk zugolyt, amelybe elmenekülhetnek kínzó gondolataik, aggódó gyötrelmeik elől. Csak rágondolnak szerelmükre, és nem törődnek tovább ellenségeik dühödt szemeivel, sem hitelezőik sanda tekintetével, egy másik életet folytatnak a másik élet mellett, mintha léghajóban' ülnének, ahonnan kicsinynek és jelentéktelennek látszik az egész földi világ. Az álomban megs ze reime sede tt emberek, akár nők, akár férfiak, talizmánt hordanak lelkűkben, hogy ne érez zenek se hideget, se éhséget, se a- nyagi gondot, se htfvös borongást, amely a magányban leskelődik. Gyönyöríí tavasz lesz reggelre az Andrássy úton, jóillatúak a kisepert utcák, frissek és barátságosak az arcok, kedvesek a pékek, drágalátosak a nők, mintha valameny- nyien bizalmasan néznének, tudnak az éjjeli álomról és helyeslik.- A leeresztett függönyök mögött nincsenek nyögő, izzadt betegek, se durva veszekedők, se gondterhelt szegények, csupa finom emberek laknak végesvégig az Andrássy úton. Az álombéli szerelmes biztosan halad az utcán, nem fél, hogy valaki fejére ugrik az emeletről, nem retteg, hogy a kapun kirohan egy veszett kutya vagy egy őrjöngő asszony és megtámadja. Az álombéli szerelmes a naptól kezdve mindent kedvesnek és szépnek lát a városban. Azt hiszi, hogy a boltosok csak szokásból nyitják fel boltjaikat, az emberek azért jönnek ki a házakból, hogy jót cselekedjenek, a fogadók körüli, fülledt szagokba és csengetésekbe csupa nászutasok vagy jámbor utasok lélegzetvétele vegyül, a mészárosnál tán ingyen adják a pirosló húst, oly nyájas arca van a székállónak, a piacra járó asszonyoknak feneketlen erszényük van, és a frissen beretvált orvos csak azért siet úgy betegéhez, hogy neki jó reggelt kívánjon. Az oszlopokra piros meg zöld cédulákat ragasztanak, amelyek előre hirdetik, hol mutatkoznak ingyen a legszebb színésznők, hol cseng délután a katonai zenekar, hová rándulnak ki a szerelmesek, hogy elfogyasszák a részükre fenntartott rántott csirkét.- De mást lát az álombéli szerelmes a budai ködből kiemelkedő tornyokon is, mint egyébkor. A szerb torony azért van megmosakodva, mert déltájban éj- szemü, cukr ás sütemény nyakú leányzó tartja ott esküvőjét daliás gavallérral, és a sekrestyés már kora reggel óta pirosbort iszik. A helyőrségi templom tornya díszegyenruháját vette fel a reggelre, hogy méltóan fogadhassa a tábornokokat, ragyogó katonákat, akik e napon valami ünnepélyes célból összegyülekeznek. A Mátyás-templom tornyáról elzavarja a felhő a varjakat és csókákat, talán ismét királykoronázás lesz ott. És ha a Duna felett, a hídon ballag az álombéli szerelmes; megtisztultnak látja a folyót, az éjjel egyetlen öngyilkos sem zavarta meg a hullámok nyugalmát, gazdag zsákmányt visz a halászcsónak a folyam 47
