Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
költő, ki a valódibb író, ki a tehetséges és ki a tehetségtelen. Még poharat is dobnak egymás fejéhez meggyőződésből. De ki törődnék ezekkel a szentekkel, bolondokkal? Van itten szava, kiadója, publikuma a rongyosoknak, a keserűeknek, az igazságban bizakodóknak? Ők már derékig a föld alatt vannak. Van még egy pár közlönyük, amely életharcot folytat az irodalmi hangért, a tehetségesek kultuválásáért, de azok hamarosan megszűnnek. Új világ jött itt, pajtás. Én jól látok mindent, mert öreg ember vagyok. Eltemetnek itt egy egész századot és a századdal a régi embereket. Ropog itt minden bordája ennek a mostani társadalomnak, a még élő, de valójában már halott irodalomnak. Sírjába dőlt már Vas Gereben, Nagy Ignác , Kuthy Lajos, mindenki, aki a múlt században divatban volt. Hallod tán valaha Lauka Gusztáv nevét, pedig az öreg még javában őrzi a levéltárat Nagybecskereken. P. Szathmáry, a hírneves regényíró már csak kisebb lapokba dolgozik. Tolnai Lajosnak fittyet hánynak már a Szászok, nem árt nekik mérges regényeivel. Jár még itt egy-két múlt századbeli író, mint a szomorú, öreg kísértet, de senki se ismeri őket, legfeljebb a Földhitelintézet pénztárosa, ahol az írói Segély-Egylet pénzeit kezelik. Bizony jó lenne, ha valakinek eszébe jutna megcsinálni az írók menedékházát. De ki törődik egy öreg íróval?.... (1922) /Hét bagoly. Bp. 1922./ /210. I./ 15. "... KIS RECEPT ... AZ ÍRÓI TENNIVALÓKRÓL” ___Modernnek kell lenni, mert ott hagyják az embert az országúton. Az érvényesülésnek ezer módja van. Mikor már érvényesült az ember: mindegy, hogy milyen úton jutott hozzá. Az a fontos, hogy felülkerekedett. - Tanár-ismerősöm, akinek a feleségét néha elviszem magammal a Népszínházba vagy a Nemzetibe, mert maga nem jön velem, kis receptet írt össze az írói tennivalókról. Megtanultam, fejből tudom. Nagy Miklóst, a Vasárnapi Újság szerkesztőjét a Barátok- terén, a Csalányiban szokták felkeresni Kazár Emil és Vértesi Arnold. Miért nem jár oda maga is? Benedek Elek, az Ország Világ szerkesztője legjobban szereti azokat az írókat, akik halina-nadrágban hozzák a kéziratot. Gyulai Pállal Leányfalun lehet leginkább beszélni, - az írók néha elkísérik kézirataikkal a leányfalui gőzhajón. Kisfaludy püspök úrnak, a Szent István-Társulat elnökének legjobb informátora az öccse családja. Az öccse fogházgondnok a budapesti börtönben, egy elszánt író már be is csukatta magát, hogy megbarátkozhasson. Ga- jári Ödön a szabadelvű klubba jár, de magát oda úgysem veszik fel. Legjobb valamely vadászaton megismerkedni vele. Az öreg Légrády Károlyt a Nádor-kertben kell megcsípni vagy éjszaka, mikor munkatársai között hálókabátban és papucsban pipázgat. Kaczvinszky Lajos lovag, a Magyar Szemle kiadója a Gellérthegy 3 4
