Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
EGY SZERELEM TÖRTÉNETE PESTEN ÉS BUDÁN 11. .... - Nagyon.. .Nagyon szerettem, - felelte elgondolkozva Rizili. - Mindig vártam az órát, amikor ebédután egyedül maradtunk (férjem nem tudta levetni régi közönséges szokását, kávéházba járt feketekávét inni), és a költő elmondta, hogy mit gondolt rólam tegnap óta, - mert egyidőben mindennap láttuk egymást. Csak Alagra jártunk abba a kényelmetlen szállodába, amelybe a jokeyk szoktak lakni, midőn a versenyeket tartják, de az ablak pirosló vadszölővel volt befuttatva, kertre néztünk, és hosszú boldog délutánokat töltöttünk egymás karjaiban. Azt hiszem, ez volt életem legboldogabb korszaka.. .És ha az esti vonatot elkéstük, kocsit fogadtunk, amely mindenféle dülőútakon, poros akácok alatt tücsökdalos mezőkön, napraforgók árnyékában vitt Pestre. Oszidőben korán feljött a hodlvilág, a külvárosok már aludtak, a gyárak bezárt kapuin az éjjeli őrök nézegettek ki. Szúrós szőrzetíí kutya szaladt ugatva a kerék mellett, a Ferdinánd- híd alatt tán egy megcsalt nő várta kendőjébe burkolózva a gyorsvonatot, hogy elébe vesse magát, céltalan külsejű férfiak ballagtak a félhomályban, akik aznap tán még nem ettek, de mi szívesen laktunk volna itt akármelyik házikóban, ahol mosott ruha volt köteleken az udvarra akasztva és az ablak oly kicsiny volt, hogy nem fért be rajta a bánat nagy fekete kutyája... Volt búvóhelyünk a Császárfürdőben, a 100-as számú szobában, majd kedvünk kerekedett a HŰvösvölgyből a Svábhegyre gyalogolni, és az elhagyott réteken szeretkezve leheveredtünk. Kimentünk a körvasút töltéséhez, ahol gyanús külsejű csavargók aludtak a bokrokban, vendégek voltunk a Kutyavillában, ahol halászlét főztek. Fájdalom ereszkedett a szívünkre a közelgő elválás miatt, midőn a budai tornyok felett remegni kezdett az első esticsillag, boldogan gondoltunk egymásra, midőn a reggeli harangszót hallottuk. Látni fogjuk egymást a Deáktéri halcsarnoknál vagy Madame Juliette kalaposboltja előtt a Váci-utcában. Vasárnap együtt ebédelünk... Hétfőn Kőbányára megyünk, ahol a sertéskupecek szállodájába besurranunk. Kedden Vácott a Kúria fogadóban találkozunk. Szerdán társadalmi életet élek, meglátogatom a rokonaimat. De csütörtökön együtt megyünk a színházba. Pénteken az uram barátait látom vendégül, de ő pontban éjfélkor elsétál a villa előtt és én az erkélyről látom őt. Szombaton a Király-utcai Gozs- du-udvarban találkozunk délben és az átjáróház egyik sötét lépcsőházában ő letérdel és megköti a harisnyakötőmet. Láttam őt báli éjszakából jövet a hintó zuzmarás ablakán át, találkoztam vele pénteken délután a Dohány-utca sarkán, midőn templomból jöttem, ő várt a Margitszigeten egy pádon, midőn beköszöntött az ősz, ő ült a csukott egyfogatúban, amely a Kis János-utca sarkán állott, ő jött utánam a néptelen Mátyás-templomba, ő szorította meg a kezem a Redut gardróbjában koncertről jövet, ő sétált óraszámra a fasorban, midőn anyósomnál vizitben voltam, ő adott szerenádot a szomszédház előtt, amely szerenádnak címe, mint az operettben "Der Goldschmied von Toledo", ő állott a templom 31
