Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
V. A pest-budai "széphölgyek" története
úknak volt joguk megismerni. A tornaszobában ott van minden leánynak a rövid fekete szoknyácskája, amelyben a bakra ugrik, és már csak néhány bárgyú férj hiszi a városban, hogy a tornázás árt a szűziességnek. Az átszíjazott könyvcsomagot, mint a legingerlöbb jelvényt, hordják végig a bakfisok az Andrássy úton. Az újságban megnézik a színházak és koncertek műsorát, télen korcsolyázni járnak, nyáron úsznak a Dunában, Beniczkyné regényei mellett szeretik Jókait, de a pad alatt néha megtalálni a Rozsnyai-féle könyvkereskedés kiadványait is. Mária új volt, mint Stanley-féle afrikai vászonsüveg, amelyet akkoriban kezdtek a körúton viselni a fiatalemberek; bátor volt, mint Wahrmann Renée, aki először mert helyet foglalni a kötött léggömb kosarában; ruganyos volt, mint egy cirkuszi akrobata; és éhes, szomjas, gyűlölködő, önző, mintha néki is barátnője lett volna egy Korona utcai kalapkészítő leány, akit K. György gróf feleségül vett. Máriának rövidre volt vágva a haja, a válláig sem ért e selymes barnaság, mint azok a nők hozták ezt divatba, akik festészettel vagy irodalommal foglalkoztak. Szerette a tarka skót szövetből való szoknyát, és terve az volt, hogy ígykor majd Rembrandt-kalapot fog viselni, mint az operaházi művésznők, akik a TTnj. s-utcai kiskapunál várakoztak köpködő, krákogó énekmestereikre. Nem érzet különösebb meghatottságot, ha illusztrációhoz hasonlatos huszártiszt rávillantotta a monokliját; megvető, csúfondáros szavakat mormogott, ha a velszi herceghez hasonlatos ifjú gavallér pardont raccsolva, a kísérőjének akart szegődni, sőt a nemrég elhúnyt Rezső trónörökös tiszteletére szakállt viselő grófok és bárók se zavarták álmában - annál többet forgatta a fejében az öreg műépítészt, aki az Andrássy út legtöbb palotáját emelte, Korányi professzort, a híres orvost /akihez álmában mindig készülődött, hogy megvizsgáltatja vele a tüdejét/, Andrássy Manót, aki ezüstös fejével, mindig csukott, számozatlan fiáke- rén pontosan délután négy órakor hajtatott el a leánynevelő közelében, hogy az Új utcába Sz.Arabella udvarlására legyen. De még a vakmerő biciklibajnokok, akik óriási kerekeiken közbámulatot csengettek ki a maguk részére az Andrássy úton, se ragadták meg Mária figyelmét oly mértékben, amint akár Ráth Károly, a polgármester, amikor tekintélyes bajuszával végigsétált a Sugár úton. - De minden ideálja között a legelső helyet foglalta el Kléh István, az Első Hazai akkori igazgatója, aki.Kauser műépítész társaságában gyakran szemlét tartott az Andrássy út még beépítetlen telkei felett; az öreges, mogorva, kedvetlen Kléh Istvánba volt szerelmes legelőször Szarvashegyi Mária. /Pest még kisváros volt, könnyű volt a nevezetesebb embereket megismerni. Máriának volt egy barátnője, bizonyos Ganzi Elvira, aki a Kerepesi úti temető sírboltjairól írta le azoknak a nevét, akik egykor híres emberek voltak Pesten. És úgy beszélt a halottakról, mintha személyes ismerősei lettek volna./ Amint láthatjuk; Máriának meglehetősen intelligens ízlése volt, pedig még alig múlt el a korszak, amikor a választékos modorú kereskedősegédeknek, borbélyoknak, vándorszínészeknek volt a legtöbb sikerük Pesten. De Mária már új volt, modern, volt, izgalmas szomjúsággal tudakolta barátnőitől az iskolából jövet, hogy kinek a kocsija gördül végig a fakockákon, megjegyezte magában a neveket és arcokat, körülbelül tizenhárom esztendős korában már tudta, hogy kiknek tulajdonai a házak az Andrássy úton, és kinek van a legtöbb telke a városligetben? Ez a sajátságos gyermek együtt növekedett Pesten az újgazdagokkal, és azok érdekelték mindenek fölött, akik az új palotákat építik ........... (1923) / Aranyidő - A templárius. Bp. 1960./ /36-40. 1. / 275
