Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
V. A pest-budai "széphölgyek" története
lók felé, és reszketeg szájjal megkérdezték Natáliát a keresztótnál; vajon jön-e kocsi az út közepén? S Natália nemcsak nyájas szóval, de karfogással válaszolt, amellyel átvezette az öreg dohos embereket az úttesten, s igen megelégedettnek érezte magát,..Itt találkozott azokkal a ravaszszemíí öregurakkal, akik kiegyenesített derékkal, nekividámodva lódultak kocsmáik felé, és előre csettintettek nyelvükkel a paprikáshalnak, a marhapörköltnek, a következő élménynek - s u- gyanakkor hamisan kacsintottak Natália kis kalapkája alá. És Natália ezen az estén nem jött többé zavarba az arcátlan szemektől, deres bajuszoknak mozgatásától, sőt az elkoptatott végű botocskának jeladó kopogásától sem... Útjában találkozott a vízivárosi úrinőkkel is, akik barna hajukból a legnagyobb huncutkát viselték a fülük mellett, és olyan szűk szoknyájuk volt, mintha a párizsi divaton is túl akarnának tenni. És ezek a szemközt jövő budai áriasszonyok, mintha felismerték volna a kis idegen arcát, akit Natália keblében és hátán hordozott; résztvevő, kárörvendő vagy megvető szemekkel mérték végig a hóesésben igyekvő leányt. Sokkal erősebben érezte a hentesboltok szagát, mintha még a kirakatbeli lámpásnak is kolbászillata lett volna. Egy kocsmában, ahol éppen megnyitóját játszotta a féktelen tamburás zenekar, és villogó szemű, ragyás, aranypénzes barna asszony tulipiros kedvvel énekelt ki az utcára, hagymáshalat főztek. Natália hirtelen olyan étvágyat érzett a hagymáshal iránt, hogy csaknem elepedt............ (1919) /Asszonyságok díja. Bp. 1958./ /209-212. 1. / 28. »’NATÁLIÁT A SZÜLŐSZOBÁBA... VITTÉK A SZOLGÁK..." A szobában már két nő feküdt, akik idáig egymással versenyeztek a jajgatásban, fájdalomban, gyötrelemben. Amikor Natáliát a bába és az orvos a szülőágyra fektette, nyugalmat rendeltek neki, és a földre melléje helyezték azt a kis fehér batyut, amelyet magával hozott, benne néhány olcsó ingecskével, egy rózsaszínszalagos fejkötőcs- kével, szegény kis ruhadarabokkal, amelyek oly hűségesen jöttek idáig Natáliával, amilyen hűségesen csak a szegények tudnak szeretni - a mozgolódásra a két nő, aki este óta itt szenvedett, megenyhülni látszott... Natália elbúcsúzott új barátaitól, Czifra János úrtól és annak társától, igen heves fájdalmak lepték meg, mint a dagály jön a tengeren... Elmúlt életének képei megszakadozva, foszlányokban mutatkoztak előtte... A szülészeti klinika vadszőlős, kertes udvarán megszólaltak a kakasok, a szenvedők és kétségbeesettek megvigasztalására. Vége felé közeleg a hosszú gyötrelmes éj; napvilágnál, de már a hajnalcsillag és a szél megérkezésével enyhülnek a fájdalmak és nem tűnnek fel oly borzalmasaknak a következő szenvedések. Hosszú betegségben az emberek az újesztendőt várják, a szülészeti klinikán a hajnalodás jelenti az újévet. 270
