Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

Pesten az élet folyik. Az emberek három-négy órát alusznak napjában. Reggelig tart a piros és a munkás élet éjszakánkint. A hivatásos éjszakázok alig akarnak belenyugodni abba, hogy reggel takarítanak a kávéházban, míg a legszorgalma­sabb koránkelők az Erdélyi borozóba járnak reggelizni, ahol klienseiket, még le­fekvésük előtt, megtalálhatják. A naiv idegenek és az irigy osztrákok azt mond­ják, hogy Budapest a kontinens leglumpabb városa, züllöttség dolgában túltesz Párizson és Bukaresten; holott itt mindenki csak keresni akart, amikor lumpolt, éjszakai nők körül forgolódott, reggelig tanakodott, számjegyekkel írta tele a márványasztalt, bablevest früstökölt és a gőzfürdőt látogatta. Ez volt a város é- lete és az okos emberek alkalmazkodnak a szokásokhoz. Némely üzletembert csak éjfélkor lehetett megtalálni az üzletében. A nevezetes bútorgyárosnak "fenn­tartott asztala" van a télikertben, hírneves védőügyvédek éjjeli egy óráig ülnek a kávéházban, a szerkesztők és lipótvárosi urak a Dalszínház-utcán hajnalban men­nek végig. Egy jó ügynök vagy egy rendes üzletember a telefonszám helyett an­nak a helyiségnek a nevét írta be jegyzőkönyvecskéjébe, ahol ügyfele az éj órái­ban megfordulni szokott. Egy óra után a legjózanabb és legtisztességesebb embe­rek állítanak be még az orfeumba, hogy megbeszéléseiket folytassák és egy for­ró teát felhörpintsenek, mialatt Vörös Elek opera-áriákat játszik egy vidéki gaval­lérnak, aki hazájabeli szokás szerint este nyolc óra óta részeg. Ismert társasá­gok vándorolnak kávéházról-kávéházra, akik tojásnál és feketekávénál egyebet nem fogyasztanak, Princessas-cigarettát szívnak, két krajcár borravalót adnak a pincérnek és józanabban mennek haza, mint ahogy eljöttek. Az úgynevezett könnyelmű nők Andrássy-dti kávéházaiban irodalomról, zenéről, festészetről, bankalapításról, vállalatokról beszélgetnek szúrós-szemű fiatalemberek, amíg nagynehezen bevetődik a helyiségbe a honvédzenekar őrmestere, akit a Gambri- nus-ban leitattak a nők. A "cúgos-cipősök" sohasem rendeltek mást a pincéméi, mint friss vizet. Józan, üzletes világ van a városban, talán éppen azért, mert kevés embernek van felesleges költőpénze ez idő tájt. A párisi mintára berendezett kabaré csaknem megbukik, mert ötven krajcárt kérnek egy pohár italért. Pest olyan, mint egy züllőfélben lévő előkelő maitresse, akit kitartója el­hagyott. A hitel mind vékonyabban csörgedez. Ki tudja mi lesz a vége a lázas, önkívületben folytatott életnek!.... /Őszi utazások. ..Bp. 1917./ /l 06-107-108. 1./ 5. MA TITKOS KÁRTYA BARLANGOKBAN ESTEFELÉ...” ... . Régente Pest ebédután mindig elaludt egy órácskára, nyugodt emberek vol­tak itt, csak az üzletükbe igyekvő iparosok, nőszabók és füzőkészítők játszottak 22

Next

/
Thumbnails
Contents