Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

ban feltünedeztek az úriasszonyok, akiknek jó gazdasszonyi hírük volt a város­ban. Arcukon a friss hideg víz, szemükben az éjszakai nyugodalom jótékony üde- sége, merő gond és hozzáértés minden szavuk, amíg az ebédhez való eledelek­kel megtöltik kosaraikat; a petrezselyem zöldjéből kipiroslik a kakas vérpiros taréja, kiint a potyka csillogó farka, a vörösrépák megannyi testrészei a Pria- puszoknak, amelyek a klasszikus országutakon vigyáztak a mezőkre, a kalará- bék hatalmas gömbölyíísége hasonlatos a ménlovak jellegzetességéhez. A húsok piroslanak, mint vágyak, a vajak olvadoznak, mint csókok, a föld drága termé­nyei, a cseresznyék, meggyek, málnák üde nedveiket felkínálják a petyhüdt ízek megédesítéséhez. A Duna-partról a vásárcsarnokig tolonganak a nők, hogy gondos­kodjanak családjaik táplálékáról. E szent helyen bizonyára nem gondolt volna Re­zeda úr a szorgalmaskodó nők erkölcseire, ha árnyéka erre nem figyelmezte­ti ........... (1921) / Nagy kópé. Bp. 1957./ /312-313. I. / 12. "... AZ EVEZŐS VERSENYEK...” .... A Duna két partját ellepte az a pesti elckelő nép, amely érdeklődni szokott az evezős versenyek iránt. Különösen sok volt a púpos férfi a közönség sorában, de a sánták sem maradtak otthon. A divatlapszerkesztők tudatták jóelőre olvasó­ikkal, hogy az úrinők a regattán mutatják be azt a toalettjüket, amelyben a nyári fürdőzés idején hódítani akarnak. A margitszigeti töltésen felvonultak a legújabb cipők és harisnyák, néhány előkelő asszonyság mögött csaknem ott lépkedett a hírnök, aki mindenkivel tudatta, hogy a feltűnő ruha melyik divatterem ízlését dicséri. Minden férfi humoristának képzeli magát, amikor kiöltözködött nők tár­saságába pottyan. A legtöbb férfinek nincs érzéke a női szabászat remekművei iránt, hiszen a nők egymás kedvéért öltözködnek, ám ez nem zárja ki, hogy a nők öltözködésének nem volnának férfi szakértői. A gúnyolódok, epések, rágal­mazók nagy csoportjában meghúzódik egy kisded férfitársaság, amely éppen oly beavatott a női ruházkodás titkaiban, mint akár a parfőmök és cukrászsütemé­nyek változatosságaiban. Nemcsak a rendjel adja meg a férfiak tekintélyét, ha­nem a ruha is, amelyben feleségük nyilvános helyen megjelenik, mondták ők, e gáláns ifjak és öregek. A pesti regatta az előkelő világ utolsó találkozása volt a fővárosban, nyár elején. Külföldi fürdőhelyek neveit ropogtatták, vagy sely­pítették a női ajkak; amely fürdőhelyeken már várja őket a nagyszakállú doktor. Mások azzal hfítötték le barátnőjük hencegését, hogy az idei nyarat falusi birto­kukon töltik. A Balatont és a Tátrát még kevésbé emlegették; Füredre legfeljebb azok az agglegények ígérkeztek, akik vidéki kisasszonyt szemeltek ki élettársuk­nak; míg. Siófokra a könnyed kalandocskák barátai készülődtek. Ez elegáns és előkel ósdi tömegben járván a parti töltéseken, az ember azt gondolhatta magá­204

Next

/
Thumbnails
Contents