Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
- Öt perc. Tessék a tájékban gyönyörködni addig - kiáltotta felvidámodva, hogy mégiscsak kedve szerint szolgálhatja ki vendégeit, akik máskor is idejönnek és új vendégeket hoznak magukkal. Tele lesz velük az egész udvar ........... (1 933) /Rezeda Kázmér szép élete. Bp. 1957./ /Hl, 116-117. I. / 10. "A JAVASASSZONY ... BUDÁN" .... A javasasszony olyan helyen lakott Budán, ahová már kocsival nem lehet eljutni. Meredek kis hegyi utcácskában, titokzatosan bezárt kapujd házban, amely tán még a török hódoltság alatt volt áj épület, zeg-zugos folyosó mögött, lefüggönyözött szobában foglalt helyet Tóricsné. Hátrasimított hajú, nyugodt tekintetű asszonyság volt. Az arca sima és pirosas, - valamikor tán szép is lehetett. A nyelvével megnyálazta az ajka szélét, mielőtt megszólalt volna.- Az asszonyság ugyebár, üzleti ügyben kéri tanácsomat? - kérdezte, miután egy rövid másodpercig fölvetette fekete, értelmes szemét. - Tessék helyet foglalni, itt mellettem, a többieknek nem kell hallani, amit mondani fogok. Urbanovicsné várakozólag, kissé izgatottan telepedett Tóricsné mellé. Az asszony nyugodtan, komolyan az arcába nézett.- No mi a baj? - kérdezte halkított hangon, mintha már nagyon régen ismerte volna Urbanovicsnét. - Szerelmes?- Az is, - felelt megzavarodva az özvegy. - De az üzlet fontosabb. Nem tudom, hogy lesz, nem tudom, mint lesz. Temérdek pénzt fektettem valamely üzletbe és most nem tudok aludni éjszaka. A javasasszony közömbösen csóválta a fejét.- Szerelmes. Szokott az lenni, kérem. Csak ne tessék szégyenkezni, jönnek ide fehérhajd grófnék is az ő nagy bajukkal. A múltkor egy nagymama volt itt. Az unokája iskolatársába szeretett bele. Nem kell azért búsulni, kérem. Mindnyájan emberek vagyunk. Azután a szerelem nem kérdezi, hány esztendős valaki. Bemegy az még a templomba is az ember után, meglepi imádkozás közben, álmában, vagy olyan dolog közben, amihez senkinek semmi köze sincs... Csak ne tessék szégyelni. Jönnek ide igen nagy dámák Pestről. Sokan megtalálták már a boldogságukat ebben a házban. Nyugodtan, emelkedés vagy szünet nélkül beszélt a javasasszony, két fekete szeme ezalatt már vizsgálódva függött a szülésznőkön és Rezeda úron.- Szőke kisasszony, tessék csak közelebb jönni! Urbanovicsné szeretett volna még egyetmást kérdezni, de Tóricsné már levette róla a tekintetét. Fölállott és Klárának engedte át helyét, aki bizonyos megilletődéssel ereszkedett le a székre. Tóricsné gyors pillantást vetett a leányra . 202
