Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"

A regényeiből és néhány elbeszéléséből kiemelt, Pesten játszódó jelenetben visszatérnek a III. fejezetben bemutatott alakok: a polgárság különféle képviselői, a társadalom ranglétráján bizonytalan helyet elfoglaló figurák, a pesti éjszaka szereplői. Vannak olyan jelenetek, ahol szerepet játszanak a nők is, azonban az epizód színhelye, eseménye általánosabb jellegű, az egykorú életbe szélesebb bepillantást enged, ezért nem került a Pest-budai nőkkel foglalkozó fejezetbe.

A válogatott részletek tárgyköre gazdag, elvezeti az olvasót az esküvőtől a temetésig a régi Budapest mindennapjainak sok-sok színterére. Ez a sokszínűség a fejezet különféle felépítését tette lehetővé. Legegyszerűbbnek látszott a szemelvények időrendje szerinti besorolás. Köztudomású azonban , hogy az író szabadon kezelte az idő fogalmát egyrészt, másrészt az ellenforradalom idején megírt regényei is visszatérnek az első világháború előtti időszak ábrázolásához. Nem látszott tehát alkalmasnak a megjelenés kronológiáját rendezési elvként alkalmazni. A szemelvények besorolásánál végül is a jelenetek szereplőinek társadalmi hovatartozását vettük figyelembe.

Az első két jelenet közéleti témát mutat be. Ez ritkán fordul elő Krúdynál, aki írásaiban inkább a köznapok történéseit festette meg mesélő kedvvel, amely megejtően hömpölyög, varázslatos színnel vonva be a mindennapok eseményeit.

A képviselőház előtti tüntetés első, fiatalkori kísérletéből Az aranybányából való. IV. Károly koronázásán az író személyesen is részt vett, emlékezése húsz évvel később íródott, 1921-ben, a Nagy kópé részlete.

A következő témakör a pesti polgárság két rétegének: a kispolgároknak és a jobbmódú középosztálynak ünnepnapjaiba, szórakozásaiba vezet el bennünket. Részt vehetünk egy esküvon a Bakáts templomban azoknál a ferencvárosi polgároknál, akiknek nagyszerű jellemzésével már az előző részben találkoztunk. Járhatunk a budai jósnőnél, egy jómódú polgári házban ebédelhetünk, beleélhetjük magunkat, hallgatva az andalító zenét, a városligeti korcsolyázás, egy téli szánkázás, tavaszi majális, vagy egy Kutya-villában elfogyasztott uzsonna hangulatába. De ott tolonghatunk a dunaparti piacon, a dunai evezősversenyen vagy a Pálmay Ilka léghajóraszállását éljenző tömegben a Lövölde téren. A békevilág utolsó éveinek Szilveszterestéje, a Rezeda Kázmér szép életéből, a mulatság leirása mellett, hű korrajza, realista éleslátással megfogalmazott ábrázolása ennek a vesztét érző polgári világnak, "amelynek hazája félig a Lipótváros, félig a Terézváros, de az Erzsébetváros is volt". A nők erkölcseinek lazasága: "nagy divat volt a pesti asszonyok között a szeretőtárs" - szimbolizálja ennek a rétegnek atmoszféráját, jólétből fakadó életuntságát. Már a háborút éltetik - azt a háborút, amely véget vet gondtalan jólétüknek, megszokott életformájuknak.

189