Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

1

"AZ IFJÚ BUDAPEST KORÁN ÉBRED..."

.... Az ifjú Budapest nagy, szellős kőrútjaival, egyenes, széles aventiivel egy világváros komolyságával és applombjával él; korán ébred, és sohasem alszik, mert az élet rövid, és a napsugarat helyettesíti a villamos láng. És aludni nem is igen lehetne, mert mindig történik valami. Hol? Az utcán, a kávéházban, a börzén, a képviseloházban. A levegőben nyüzsög az élet, és mindenki ágy képzeli, hogy a szerencse és a pénz az utcán hever, csak le kell hajolni érte és fel kell emelni. Amely szerencsét mindenki keresi és hajszolja.

Már korán reggel, még alig pitymallott, a körutakon és avenükön fekete emberek mozognak előre. Tudni nem lehet róluk, munkásemberek-e avagy szerencsevadászok? lehet, hogy mindkettő együtt. A munkás a pajtásának, a virradattal ballagva a nehéz munkába, az úri életről főst álmokat. Bankot, hitelszövetkezetet kellene alapítani vagy ilyesfélét, és abban igazgatónak lenni, de nem rossz volna sorsjeggyel megpróbálkozni; az ördög vigye; a lutrit eltörölték. És Frau Marinka, a kapusné, mikor hat órakor nyitja a kaput, még álmos szemét törülgeti, magában a kemény élet ellen fohászkodik. Nem fizeti ki magát a kapuskodás. Kávémérést kellene nyitni valahol, vagy ha az ember ügyesebb lenne - de az az ember olyan Ugyefogyott! - korcsmát, valahol a gyárak vagy a kaszárnya közelében; amiből sok pénzt lehetne szerezni. Frau Marinka felnyitja a kaput, és álmosan bámul ki az utcára, ahol már mozog az élet. A boltokat felnyitják. A pálinkamérő itt a szomszédban a kezét dörzsölgeti; ő már három órakor üzletet kezdett; az ő ideje a hajnal, és jókedve van, mert az üzlet pompásan megyen. Szekerek mennek, néha egy hintó. Némelyikben ketten is ülnek; nagykalapé kisasszony és álmos, gyűrött úr; vajon melyik közülük a szerencse- vadász? Frau Marinka eltűnődve nézegeti az életet, ami körülötte nyilvánul. Kicsi ugyan ez az élet itten a kapu előtt, de mégis egy szegény asszony sok mindent elgondolhat róla magában. Főként azt, hogy nem érdemes megvénülni a kapu alatt, amikor nagyobb szerencsék is vannak az életben. A fiákeresnek is jobb dolga van. A péknek is. Mindenkinek.

Reggeledik lassan.

Hivatalnokok sietnek végig az utcán. Álmosak és rosszkedvűek. Persze, e- gyiknek már nyolc órakor kezdődik a dolga. És milyen komiszság, hogy a másiknak még kilenc órakor sem kell valami nagyon sietnie. Aztán a rengeteg munkáért milyen nyomorult fizetést adnak! Az ember dolgozik egész életében, és a végén mégsem viszi semmire. Szegény ördög marad, aki tengődhet a nyugdíjból. És főként vagyont nem lehet szerezni ezen a pályán. Ha egy kis tőkéje volna az embernek, akkor belefoghatna tán valamibe. Például a börzén próbálkozna meg; részvényeket vásárolna, és megvárná, amikor emelkednek a részvények árai, és akkor jónyereséggel túladna a részvényeken.

17