Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. és visszaverik. Nagy vereséggel sújtják a törököket Vácnál. és észre sem vették őket, mígnem puskáikkal lövöldözni kezdtek. Akkor aztán a mieink összeszaladtak és visszaverték az ellenséget. Mindkét részről elszántan küzdöttek, de eleinte a mieink veszteségei nagyobbak voltak, mígnem a németek kitartása megtörte a barbárok erejét, s hátrálni kezdtek, a császáriaknak hagyva a győzelmet, melyet már bizonyosan a magukénak hittek. Ezeket vitte végbe a. budai pasa. Visegrád bevétele után még hátra volt a Duna másik partján Vác, ez a püspöki város, melyet azonban a törökök tartottak megszállva. A háború célkitűzései azt sugallták, hogy ezt is be kell venni, ami végülis egy szabályos ütközetre és az ellenség fölött aratott igen jeles győzelemre adott alkalmat, amint arról a maga helyén be is számoltunk (s.) A város pedig a mieink hatalmába került, s a hadseregnek nagy hasznára szolgált volna, ha Budánál kegyesebb lett volna a szerencse a császáriakhoz. LXVIII. § Pest elfoglalása után a vezérek véleménye megoszlik a háborús teendőket illetően. Elhatározzák Buda ostromát. Hidat vernek a Dunán. Az átkelés sikeresnek indul. Miután az útjukban álló nehézségeket ilyeténképpen legyőzték, a Lotharin- giai megparancsolja, hogy foglalják el Pestet, amelyet az ellenség már elhagyott, de még füstölgött a város. Ekkor haditanácsot tartottak az ezredek vezéreivel, és komolyan megvitatták, hogy merre irányítsák a csekély létszámú hadsereget. Nem hiányoztak azok, akik azt tanácsolták, hogy vonuljanak vissza és a hátuk mögött hagyott Újvárt ostromolják meg, mivel tudomásukra jutott, hogy ez a város, mely a mieink fölött aratott annyi győzelemmel tüntette ki magát, most pedig válogatott katonasággal s háromszáz ágyúval van megerősítve és mindenféle hadiszerekkel bőven ellátták, s a földühödött ellenség úgy fogja védeni, mintha Bizánc falaiért harcolna. Hozzájárult még az is, hogy nem kis nehézséget jelentett a folyón való átkelés, ugyanis a török hadsereg szeme láttára kellett volna hidat verni és átkelni. Mivel azonban dicstelen és az egész hadjáratra szégyent hozó dolognak tűnt, ha ilyen messzire előnyomulva meg sem próbálkoznak a város ostromával, s visszavonulnak a hadsereggel, ezért eldöntik, hogy kitartanak az eredeti terv mellett. Sokat nyomott a latban az, hogy a császár erősen hajlott a város ostromára, s ha nem járnak a kedvében, aligha cáfolhatja meg bármiféle mentegetőzés is, hogy hibáztak. Úgy tűnt, a kocka el van vetve, bárhogyan is essék a dolog, a győzelemhez szokott katonaság lelkesedése pedig azzal kecsegtetett, hogy minden igen jól sikerül. Ugyanazt a helyet választják a hídveréshez, amely az előbbi hadjáratok idején átkelőhelyül szolgált a mieinknek, mert ez biztonságos és kényelmes is volt. Szentendre szigetét sűrű bozót borította és szerte a folyam homokdombocskái a gyalogságnak kényelmes átkelést tettek lehetővé, az ellenséges lovagságnak viszont járhatatlan volt a gázló. A hídverés után július kilencedikén a gyalogság, a következő napon a lovasság kelt át a szigetnél két ágban folyó Dunán, anélkül, hogy az ellenség észrevette volna őket. Szentendre városának határában tábort ütnek, hogy így a bal oldalát a Duna, a jobb oldalát az erdős és szinte járhatatlan hegyek, az arcvonalat a járhatatlan mocsár vegye körül. Még át sem kelt az egész lovasság, mikor az ellenség valamivel a délidő után s.) Föntebb VÁC TÖRTÉNETÉBEN, XIV. §. 141. 1. 78
