Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. könyvtáraival; még a vatikáni könyvtárral is vetekedett. Nagy ég! Mennyire mást mutatott, mint hajdani híre! Álig négyszáz kötetet számlál, s már ezek sem lennének valamely egyetemi fakultás hasznára, még a legcsekélyebb mértékben sem, ha meg is lehetne őket vásárolni. Mind a moly és a por eszi, egerek rongálják, rágcsálják, elvakult nemtörődömség teszi tönkre őket. E bárdolatlan barbárok előtt soha nem volt becsülete a műveltségnek, akárcsak Minervának Anticyrában... Egyébként a budai vezír által a császári követ irányában megmutatkozó készséges jóakarat jelei nem maradtak el azoktól, melyeket több helyen is megkapott a nagyvezírtől és a basáktól. Többek között a kiváló követ tiszteletére Budán ismét megrendeztek egy olyan lovas harci játékot, amilyent nemrégiben Drinápolyban látott. Végül, a szíves fogadtatásért köszönetét mondván tizenhárom nap múlva folytattuk megszakított utunkat, s március havának tizennegyedik napján Veresvárnak indult a követség, s egy teljes mérföld hosszan kétszáz török lovas kísérte őket fuvola- és dobszó mellett; majd a következő napon Esztergomba érkeztek.” Jónak láttuk mindezt idézni, hogy megismerjék a város, a vár és a Corvinakönyvtár gyászos látványát a barbárok uralma alatt. LXIII. § Furcsállhatnánk, hogy Taferner nem tesz említést a budai könyvtár leírása során PETER LÁMBECKRŐL, a bécsi császári könyvtár vezetőjéről, holott egészen világos, hogy LIPÓT császár Leslie elé küldte, hogy a követ közbenjárása révén megvizsgálhassa a Corvina-könyvtár régiségeit, s ha mód nyílik a vásárlásra, a bécsi könyvtárba szállíthassák őket. S a követ igyekezett is megfelelni a császár kívánságának, de majdnem hogy meghiúsult az igyekezete. Az egész ügyet szokása szerint igen lelkiismeretesen írásba foglalta a most említett LAMBECK (L), s megbocsáthatatlanrtak tartanánk, ha ezt elhallgattuk volna,-bár máshol is összefoglaljuk (m.). „Végül, írja, március harmadikán kevéssel délidő előtt szerencsésen megérkeztünk Budára, s rögtön megérkezésünk után nagy örömmel bebocsáttatást nyertünk a nagyméltóságú császári követ úrhoz, akinek jókívánságaimat fejeztem ki a konstantinápolyi udvarból történt szerencsés visszaérkezés miatt, s a szent császári felségtől magammal vitt levelet a köteles tisztelettel átnyújtottam. Ezután ebédelni indultunk, melynek végeztével a követ úr egyedül hívatott engem magához a szobájába, s jelezte nékem, hogy mindazt, amit Konstantinápolyban a budai könyvtárral kapcsolatban a törökök néki ígértek, színtiszta ámítás volt, merő hazugság, s nemhogy megszerezzük, - még arra sincs remény, hogy megtekintsük a könyvtárat. Ő azonban minden igyekezetével azon lesz, hogy ezt az elrejtett irodalmi kincstárat Tafemer kedvezőtlen hallgatása a budai régiségeket kutató Lambeckről. Lambeck beszámolója a könyvtár maradványainak állapotáról. l. ) A bécsi császári könyvtár leírása, II. könyv, IX. fejezet; itt ír a budai utazásról, amelyre a legkegyelmesebb parancsra az 1666-os esztendő február havának 25. napján indult el. m. ) A RÉGI hun-szittya IRODALOMRÓL szóló tanulmányban, a KATAXKEYALTIKH szakasz XIII. §-ban, a 44. skk. lapokon. 65
