Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ennek okai. Buda ebből következő újabb boldog állapota. vagy valami komolyabb kezdeményezés történt, az udvari előkelőségek egymással ellentétes szándékai már jóelőre közbeavatkoztak a legkiválóbb tervekbe is. Az udvarban ugyanis többnyire nagyobb az emberek tekintélye, mint a hozzáértése. S vannak, akik inkább törődnek a nyugalommal és a szórakozással, mint a hadviseléshez szükséges előkészületekkel vagy a háború véghezvitelével. Ezért aztán sértetlen maradt Buda, mégpedig nem annyira urainak szerencséje, mint a mieink hibája miatt. Miközben ugyanis Erdély forrongott, a Bécsben születő tervek pedig szöges ellentétben voltak egymással, a budaiak háborítatlanul élvezték a békét. LX. § Iszmail parancsnok ellenséges érzülete a keresztényekkel szemben. Megakadályozza a békekötést. Eközben a város parancsnoka, Iszmail, akit alig háborgattak a mieink, akár saját jelleme miatt, akár mert valamilyen indokok erre késztették, ádáz ellensége volt a keresztények ügyének. LIPÓT, ide-oda küldözgetett követjárásokkal, nagy fáradsággal törekedett a törökökkel való békekötésre. S már odáig előre is haladt az ügy, hogy Bécsben (e.) azt gondolták: nyélbe ütötték a békét, mikor a törökök előbb késleltetni akarták az ügyeket, majd pedig szántszándékkal halogatták, végül ígérgetést ígérgetésre halmozva teljesen megakadályozták. A budai Iszmail ugyanis az új és fiatal nagyvezír ösztönzésére lett ennek a keresztények számára annyira ártalmas dolognak az értelmi szerzője. A vezír a békekötési tárgyalást Ali temesvári pasához utalta át, aki sok-sok hosszú tárgyalás után odáig vitte a hozzá küldött Goes-szel az ügyet, hogy közös megegyezéssel megírták az okmányt. A császár jóvá is hagyta, de nem úgy a törökök, - mint említettük: Iszmail közbelépésére. Régóta ellenségeskedés volt közte és Ali között, mivel nehezményezte, hogy minden dologban elébe kerül. Arra igyekezett, hogy mind a váradi hadjárat, mind az egész békekötési tárgyalás őhozzá tartozzék, hogy a pasák fejének méltóságát rögtön a budai basáé kövesse. Hogy tehát meghiúsítsa Ali szándékait, ezt írta a nagyvezírnek: „ő mint aki közelebb van a keresztények határaihoz, bizonyosan kipuhatolta, hogy a németek azt tűzték ki célul maguk elé, hogy szemfényvesztő cselvetésekkel kiüssék a törökök kezéből a fegyverüket, míg ők eközben odahaza nagy sorozásokat tartanak, háborús szövetségbe vonják a királyokat és fejedelmeket, a határok mentén szerteszét mindenütt újabb erődítményeket emelnek, fölújítják a régieket, és őrségek berakásával mindent alkalmassá tesznek mind a támadásra, mind az erő visszaverésére." Hosszú lenne az alkudozás minden egyes mozzanatát végigkövetni, amikkel ez az övéivel szemben is megbízhatatlan, s a mieinkre igen ártalmas ember zavarta a temesvári tárgyalásokat. A többit el lehet olvasni WAGNERNÁL (f). Ezalatt el is érte célját Iszmail ármánykodó természete, mivel a portánál nagy kegynek és tekintélynek is örvendett ez a gonosz ember a sikeresen levert ázsiai lázadás miatt, s mert ezt a vérszomjas népet könnyen rá lehetett venni e. ) A békekötés érdekében végzett fáradozásokról lásd WAGNERT (II. könyv, 105. 1. skk.) f. ) Uo. 109.1. skk. 54
