Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Rákóczi legyőzi Ahmedet, majd ö szenved vereséget. Barcsaival szemben egyébként nem lett volna jogtalan Rákóczinak ez a szidalmazása, ha méltányosabb lelkűiéiből fakadt volna. Az ugyanis, amint ura, az idősebb Rákóczi György iránt hálátlan, ugyanúgy a hazájával szemben is gazember volt, hiszen török csatlósságával tönkretette. Egyébként Ahmednek ez a Rákóczi elleni hadjárata szerencsétlenül végződött, miután ugyanis levágták és megfutamították a törököket, alig csúszott ki a Rákóczi-pártiak kezei közül. Vereségét azonban kiválóan megtorolta a Kolozsvár és Gyalu közt vívott döntő ütközetben. Rákóczi ugyan derekasan helytállt mind a vezér, mind a katona tisztében, de miután kevés számú emberét megfutamították, halálos sebet kapva alig tudott Váradra (x.) menekülni, ott pedig rövidesen, július hatodikán visszaadta Teremtőjének nyughatatlan lelkét. Hogy mint kálvinista vagy római katolikus? Nem tudni. Fiát, Ferencet, halála előtt LIPÓTRA bízta, mint azt TÖPPELTTŐL (y.) tudjuk. LVIII. § E kitérő oka. Az erdélyi győzelem gyászos volt néki. Amit Ahmed erdélyi hadjáratáról elmondottunk, jelzi, hogy mekkora tekintélyük volt akkoriban a budai pasáknak, s hogy mekkora az erejük a keresztények tönkretételére. ORTELIUS (z.) azt állítja, hogy Rákóczi a Szejdi Ahmed fölött aratott győzelme után sürgetve kérte a császár és a magyarok segítségét, mivel azokkal megerősödve kihasználhatta volna a győzelmét és a barbárokat kiűzve végre valahára a keresztényeknek visszaszerezhette volna Erdélyt. Sőt nem minden alap nélkül való volt a remény, hogy Budát bevegyék és Magyarországot fölszabadítsák, ha idejében háborús szövetségre lépnek. Megemlíti Rákóczi kéréseit WAGNER (a.), de egyáltalán nem táplált olyan reményeket Buda bevételét illetően, mint amaz. Ámde Szejdi Ahmednek is gyászos volt az erdélyi hadjárat, még ha végül győztesen került is ki a harcból. Le kellett ugyanis mondania budai tisztségéről, nem is annyira a maga érdeme, mint a sors igazságtalansága miatt, s szerényebb életmódra kényszerült vissza. Ezt az ügyet a következőképpen örökítette meg BETHLEN ISTVÁN (b.): „Még nem jutott el az oszmán portára Rákóczi fejedelem halálának és Szejdi Ahmed pasa, budai parancsnok sikeres tettének híre, s ezért alkalmatlannak minősítették egy ilyen nagy feladatra. Elküldték tehát Ali pasát az összes európai és ázsiai hadakkal együtt, hogy (a már elhunyt) fejedelmet fegyverrel vegye üldözőbe. Az meg is érkezett Görögfehérvárra majd Temesvárra, és Szejdi Ahmedet teljes egészében megfosztotta hivatalától, s egy bizonyos Iszmailt iktatott be a budai pasaságba, aki Ali pasa alá tartozott.” Ahmed tehát el fordíthatta volna feje fölül a vészt, ha gyorsfutárokkal idejében értesítette volna a szultánt Rákóczi megfutamításáról. x. ) A most említett BETHLENEN kívül (II. könyv, a végén), lásd még WAGNERT (II. könyv, 83. 1.); itt olvashatod Rákóczi leírását is a 84. lapon. y. ) Erdély eredete és bukása, 237.1. z. ) Magyar krónika, II. rész, 177. l.a. a. ) II. könyv, 98. 1. skk., ahol elolvashatod a segítség megtagadásának okát is. b. ) III. könyv, II. szakasz, 162. 1. 50
