Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. LVII. § Annyi baj között mégis nyugalomban élt Buda; ennek okai. Lipót sikere a törökök ellen. A budai parancsnok gúnyt üz belőle. Szejdi Ahmed nyugtalansága; az ifjabb Rákóczival történt összecsapása. Ennek kapkodó döntései. Ezek a csapások sújtották a falak között a barbárokat, kívülről azonban nem volt mitől félniük. Mivel ugyanis Magyarország királyainak erőit innen lázadás, amonnan a harmincéves háború kötötte le, a törökök ellenben, hol fölmelegítve a békét, hol meg ismét a háborús félelem és a császári határok elleni betörések révén nemcsak hogy fenntartották, hanem még ki is terjesztették a barbár uralom határait, a keresztények pedig képtelenek voltak arra, hogy fegyverrel támadjanak Budára. E nehézségek közt telt el II. és III. FERDINÁND uralkodásának időszaka, miközben az ellenség vadsága nőt- tön-nőtt, mígnem LIPÓT, akit Isten a barbárok visszaverésére adott Magyar- országnak, a nép és az ország összeomlott szerencséjét herkulesi munkával és csodával határos sikerrel helyreállította. Kemény volt uralkodásának kezdete, s ezért megvetették a törökök, leginkább a budaiak. Pökhendi és megvetéssel teli volt az a cselekedetük, valamint az a gúnyolódás, amivel Buda parancsnoka sértegette az 1655-ben Magyarország királyává koronázott LIPÓTOT. „ Szokásban van többek között, hogy az új királyt fölvezetik egy dombra vagy egy földhányásra, s ő keresztalakban megsuhintja a kardot a világ négy tája felé, - nem is tudom, mi célból (q). Ebből a dologból gúnyt akart űzni a budai vezír, ágyba feküdt, fejét, mintha sebesülést kapott volna, bepólyálta, segítségért kiáltozott, kirurgust hívatott. Akik egészségesnek tudták, csodálkoztak, s barbár vadsággal eképpen válaszolt nékik: »Magyarország királya azzal a karddal, melyet nemrégiben rettenetes módon megsuhintott, roppant sebet ejtett rajtam«. Bizony, eljön még az idő, mikor nem tréfából mondják az oszmánok ezeket!” WAGNÉR (r.) szavait idéztük. Bizony, váltakozó szerencsével vívott háborúkkal több évtizednek kellett eltelnie, míg a barbárok megérezték, milyen királya lett Magyarországnak. Eközben azonban a budai parancsnokok mindent megtettek, amit alkalmasnak véltek a keresztények ügyének súlyosbítására. Mindenekelőtt, 1659-ben súlyos és egyben szerencsétlen összecsapásba keveredett az itteni pasa, Szejdi Ahmed az ifjabb Rákóczival, Erdély fejedelmével. Ez az országrész összevissza hánytorgott teljesen hibás tervei miatt. Rákóczi ugyanis nem annyira kormányozta, mint inkább fonák döntéseivel napról-napra összezavarta. Részint a szultán neheztelése miatt, részint a rendek javaslatára lemondott a fejedelemségről. Majd bűnbánattól vezéreltetve, s amihez hozzászokott: az uralkodás visszaszerzésének vágyától hajtva el akarta űzni Barcsait, aki őt követte a hatalom csúcsán. Hirtelen döntése ellen fordultak viszont a törökök (s.), leginkább a pasák feje, aki Rákóczinak még a nevéről sem akart hallani. A néki küldött ajándékokat meg az éves adó fölemelésének ígérgetését nem csak hogy nem fogadta el, hanem igen-igen keményen megfenyegette, ha nem állna el a tervétől. Mindezt még talán meg sem tudta q. ) Kifejtettük ezt a Dunán inneni Magyarország I. kötetében, a speciális részben, Pozsony városának történetében, (V. fejezet, I. cikkely XVIII. §. 309. 1.) r. ) Nagy LIPÓT története 1,8.1. s. ) Rákóczinak a törökök elleni gyűlölete okait WAGNER fejtette ki II. Könyv, 80. skk. 46
