Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST- PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. s hogy megtámadják ama várost rajtaütéssel, bár a szerencse nekik kedvez, - tartván a parancsot fegyverben várják a vezérüket egyre, (a harccal nem gondolva se már). Sok hónapi késlekedéssel, szépséges Bécsnek valahány tornyát odahagyva végre a bokrétás ifjaknak jön csapatával, ám rivalogva kevés katonája köszönti a jöttét. Ha ez így történt, lehetetlen volt, hogy ne késleltesse a vezérek elhatározásainak megvalósítását. Russwurm nemigen egyezett meg a főherceggel, mivel kénytelen volt annak döntéseitől függni. Ezen okok miatt az ostromlás sokkal lanyhább volt, mintsem azt egy ilyen vállalkozás megkövetelte. így folytatja ugyanis a költő: Szívében Russwurm csendben titkolja a mérgét, és míg késlekedik, s idejét vígan, nyugalomban tölti (de szándékkal!) s habozik, hogy az aggodalommal telt várost támadja, nyugatrul a Kecskegidákkal bús felhők jönnek s az egész hónapban a zápor télbe csavarja az őszt, ősz fellegeket lezudítva. Már a keresztény had nem a szittyák vad seregével harcolt: villámok s a viharfelhők dühe ellen. Fújt a zefír s boreás orcátlan déli szelekkel. Nem lehetett támadni a várfalakat lövegekkel, sem csupa-sár utakon járván elhagyni a tábort. így is van: a katonaságot megtörte az esős időjárás, - de ez sem akadályozhatta volna meg a dolog lényegét, ha a vezérek közt nagyobb lett volna az egyetértés és a serénység a munka sürgetésében. Ez az, amiért oly keserűen panaszkodik CSERNOVICH a továbbiakban: O, ítéletidő szörnyű szele, gyászt feketéllő, császár hadseregét ha te el nem eröteleníted, most Buda nem nyögné a dühödt szultánnak igáját! O, féltékenység, aki oly gőgtől dagadozni készteted annyi vezér szívét s versengeni mindig, hogy mely párté lesz ama győzedelem koronája! O, átkos féltékenység, biztos diadalnak drága reménységét oly sokszor meghiúsítod, és a szerencsés harc belefullad a csúnya kudarcba! őrült ostobaság, értelmet nélkülözően hajszolsz, emberi gőg! A legyőzött várpalotában élhet az ellenség, - odahagytad néki a várost! Hol van, amit sokszor megígértél, harci erényed? Hol van az égre emelt jobb kéz, hol az esküdözések? És hol a roppant gond, hol a rettentés, az ijesztés? Mind eltűnt, tovaszállt,föl, a híg levegőbe oszolt el. 29
