Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST- PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. amelyet igen súlyos sorscsapás ért. A barbár hitszónokok a nép bűneit ostorozták, melyek büntetéséül ezzel a veszedelemmel sújtotta Isten a minap még virágzó birodalmat. Szóval, könnyekkel, jajveszékeléssel, sőt üvöltéssel is azt verték a fejükbe, hogy meg kell jobbítani az erkölcsöket, arra bíztattak, hogy bőkezűen osztogassák az alamizsnát a szűkölködőknek, még ha keresztények vagy zsidók is azok. S ezekkel a jámbor cselekedetekkel könyörögjenek Mohamed istenségéhez, hogy bírja rá az egyetlen magasságos Istent arra, hogy meghallgassa a lesújtott nép könyörgését. Nem csak a köznép eszmélt föl: maga a szultán sem a balszerencsét vagy a vezír gyávaságát okolta, hanem a maga és a nép bűneit - akár mert valóban így érzett, akár azért, hogy egy színlelt jótanáccsal elűzze a félelmet az életéért rettegő vezírtöl. Ez ugyanis igen nagy hazugsággal állt elő: a szultánnak azt hazudta, hogy 160 000 elszánt lelkű keresztény szállt vele szembe, s így nem lehetett Budát megsegítenie. A Konstantinápolyba küldött foglyokat esküvel kötelezték, hogy erősítsék meg ezt a hazugságot. Ez történt a törököknél. A császáriak, Strattmannt is bevonva, haditanácsot tartottak, s aprólékosan megvizsgálták, mit lehet kezdeni a megfélemlített ellenséggel az ősz még hátralévő részében. Voltak a vezérek közt, akik úgy vélték, hogy a lecsökkent létszámú és fáradságokban megtört katonaságot kímélni kell. Nem állt volna messze ez az elgondolás a Lotharingiai véleményétől sem, ha nem lebegett volna a szeme előtt már a következő évi hadjárat is, és helyesebbnek nem gondolja, hogy a megfélemlített ellenséget minél távolabb szorítsa Buda határától, s hogy vagy erővel vagy megadással a szomszédos várakat is hatalma alá vegye. Beck parancsnoksága alatt Budán hagytak egy 6000 fős helyőrséget, és Scherjfenberggel, a szlavónai csapattest parancsnokával együtt az egész hadsereg elvonult Ercsi felé, miután fölszedték a sátrakat és elegyengették a sáncokat. A legelő és az itatás szűkös volta miatt csak lassú menetben tudtak előrehaladni, és elértek a Duna jobb partján fekvő Pentele faluhoz. Mikor itt megtudták, hogy a vezír elvonult Belgrádba, a Badeninek és Scherffenbergnek kiadták a parancsot, hogy a melléjük rendelt csapatokkal (a Scherffenberg:csapattesten kívül 13 ezred volt) gyorsított menetben vonuljon Pécs ellen, és ostromolja meg. Caraffának a többi csapattal a Dunán átkelve Szeged felé kellett tartania, hogy aztán majd Felső-Magyarországon keressen téli szállást. Nincs most helye annak, hogy mindazokat az örök emlékezetre és babérra méltó dolgokat, melyek ezen az őszön akár csak Buda elfoglalásakor vagy más események közben történtek elmondjuk. A Lotharingiai még kis ideig megállt Kalocsánál, hogy az ellenség próbálkozásait vagy az övéi szerencséjét megfigyelje, majd átkelt a Dunán, hogy az addig megosztott hadsereg kölcsönösen segíteni tudjon egymáson, s végül október végén győztesen bevonult Bécsbe. Ez volt a város barbár korszaka. Most térjünk rá az osztrák korszakra! A szultán jámborsága. A császáriak tervei arról, hogy még ugyanezen az őszön folytassák a háborút. Buda megszállása után megosztják a hadsereget. 193
