Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. hogy minden erejüket összeszedve lássanak neki a munkának. Ezért éjjelnappal töltötték a már említett árkot, rombolták a falakat, ami azzal a haszonnal járt, hogy az ellenséget egy alájuk ásott aknával kiűzték abból az állásból, melyet az árokban építettek. Mikor itt ástak a munkások, valami dögletes kigőzölgés csapott velük szembe, sokan elájultak, úgyhogy végül élesztgetéssel kellett az életbe visszasegíteni őket. S ezen nem is csodálkozik, aki Buda fekvését s talajának jellegzetességeit ismeri: hegyes ugyan, de olyan kövek alkotják, hogy közöttük mindenütt tátongó nyílások vannak, s ezek az alant bőségesen gőztől bugyogó hévizekből összegyűjtött kénes gőzöket úgy ontják magukból, ha valahol nyílás akad, mint ahogy azt a bányákból ismerjük. XCVII. § így álltak a dolgok, mikor a bajor Választófejedelem, - akár hogy a császáriak virtusát utánozza, akár hogy a magáét bizonyítsa -, elhatározta a várpalota újabb rohamát, egy nem éppen alaptalan ürüggyel. Gyakorta érkeztek ugyanis hírnökök, akik jelentették, hogy hamarosan nagy hadsereggel megérkezik a vezír. Az volt tehát a Bajor véleménye, hogy ismét meg kell próbálkozni egy rohammal, hogy a város bevétele után szállhassanak szembe az ellenséggel, s a falakon kivívott győzelmet így koronázhassák meg a harctéren aratott győzelemmel. Az aknászok is reményt ébresztettek a hősben, hogy ha felrobbannak az aknák, az így ledöntött falak az egész ostrom szempontjából igen kedvező omladékokkal kecsegtetnek. Készenlétben tartott tehát háromezer katonát, hogy ha az akna eredménnyel jár a falak pusztításában, bátran rohamozzanak. Ám az akna, szokásához híven, a falakat még csak nem is érintette, csupán a földet hányta'ki. A Bajor azonban ekkor sem hagyott föl a vállalkozással; szilárdan kitartott véleménye mellett, s a Lotharingiaihoz követet küldve sürgetve kérte, hogy míg ő magára vállalja a várpalota ostromát, a császáriak s a többi társaik hirtelen támadással ők maguk tartsák távol az ellenséget. A Fővezér megérezte, hogy balul fog kiütni a dolog, de - elkerülendő a látszatot, hogy szembeszáll a Bajor fennkölt leikével - Bischofshausen és Herberstein vezetésével segítségül küld néhány osztagot, s megparancsolja, hogy együtt rohamozzanak. A roham jelére bőszen előrefutnak, s hol kézzel, hol bárdokkal kitépik a cölöpöket, s mindent megtesznek, amit az első lelkesedés hevében megkell tenni. Ä falakon készen várta őket a várőrség, sőt egészen a romhalmokig is leereszkedtek, hogy közelharcot vívjanak az ellenséggel, ha úgy kívánja a helyzet. Közben, mintha vihar tört volna ki, olyan tömeg gránátot, golyót, lőporral töltött edényt meg követ s hajítófegyvereket zúdítottak az előrenyomulókra, hogy alig maradt valami remény a följutásra. Véletlenül vagy szántszándékkal úgy esett, hogy a leghevesebb küzdelem kellős közepén valaki diadalkiáltásban tört ki, és hangos ujjongással harsogta: „A bajorok elfoglalták a palotát!” S ez a hang Folytatódik az ostromlás. A Bajor a várpalota újabb rohamát határozza el. Milyen okból? A császáriak közül segítőcsapatokat küld a Lotharingiai; bár nem szívesen; a támadás lefolyása. 157
