Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST- PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Schwarzenberg október ötödikén követte Pálffyt, és csapataikat egyenesen Budának irányították. Mikor a várostól látótávolságra érkeztek, Óbuda és Sicambria romjai között hosszan elnyúlva tábort vertek, és a dombok alkalmas pontjain ideiglenes sáncokkal erősítették meg. A magyar gyalogságnak, mint aki ismeri az utakat, megparancsolták, hogy a felső és az alsó hévizekig nyomuljon előre; miután ezeket, sőt az alsóváros külső részét is elfoglalták, könnyen megszállhatták volna a Vízivárost is, melyet egy nem túl erős fal védelmezett, ha Schwarzenberg csapdától félve nem tartotta volna vissza a katonaságot. Tábori vernek Óbudánál. Elfoglalják a melegfürdőket. XLV. § A dolgosok már elkezdték a sáncok építését, az ostromutak ásását és alkalmas pontokon kialakították az ütegállásokat, mikor MÁTYÁS főherceg október 11 -én megérkezett a táborba. Mindaddig eléggé lagymatagon intézte a dolgát Eggenberger, a tüzérség kapitánya. MÁTYÁS tehát megfelelő kísérettel körülvéve szemügyre veszi az ostromlásra alkalmas helyeket, s az ágyúkat fölvontatva serényen munkához lát. Ugyanaznap három ágyúállást emeltek, melyekből elkezdték veretni az alsóváros vízi erődítését és a hozzá tartozó falakat. Úgy osztották ki az ostromlás feladatait, hogy Gallus, Obernbruck és Pecz az első sáncoknál, középen Karl Schultz és Russwurm, az utolsó sáncoknál Friedrich Merisburg őrködjék a melléjük adott ezredekkel, készen arra, hogy ha alkalom adódik, bátran harcoljanak. Míg tehát virradattól késő estig egész nap fáradhatatlanul lőttek az ágyúk, s már itt-ott repedések jelentek meg a falakon, az említett ezredparancsnokok Isten nevében kürtökkel és dobokkal jelet adnak a rohamra. Sűrű sorokban támadnak a mieink, s minden erővel a falakra igyekeznek. Az ellenségnek azonban az volt a szándéka állásai védelmében, hogy nagy pusztítást vigyenek végbe a rohamozok közt golyókkal, nyilakkal, kövekkel. Boppart francia ezredest egy ágyúgolyó széttépte, Rüssel százados pedig csúnyán megsebesült. Ugyanilyen erőfeszítéssel harcolt Leo Gallus és Pecz is. Elfoglaltak egy bástyát, melyet az ágyútűz valamennyire leborotvált. Ennek láttára az ellenség csapatostul rohan a mieinkre, s Cristoforo Ginetto századost leterítve nagy erővel kizavarják a többi katonát a már elfoglalt erődítésből. A katonaság visszavettetvén már menekülésbe kezdett volna, ha az ezredesek nem gyűjtik össze a szétszéledt katonákat, és gyorsan rendezvén a hadsorokat, nem lelkesítik őket ismét a harcra. S virtusuknak meg is lett az eredménye. Azok az osztagok ugyanis, amelyek a zászlóvivőkkel együtt felhatoltak a falakra, meglengetvén a lobogókat könnyen a harc felújítására sarkallták bajtársaikat. Mieinknek ez a bátor támadása felingerelte az ellenséget, s nagy számban rontanak a győztesekre, s miután golyózáporral zászlóikkal együtt kifüstölik őket abból az állásából, melyet elfoglaltak, az utánuk nyomulókkal kemény és veszélyekkel teli csatába Mátyás főherceg megérkezése a táborba. A támadási sávok felosztása. A rohamozok virtusa. 13
